
A gárda, a közbiztonság és természetesen a cigányság is szóba került Pintér Sándor belügyminiszter és a jobbikos Vona Gábor vitafórumán. A tárcavezető szerint meg lehet élni havi 47 ezerből, mire a parlamenti frakcióvezető javasolta: próbálja meg! Sok újdonsággal nem gazdagodtunk, a szélsőjobboldali párt elnöke azonban újból igazolta: jó képességű politikus, véletlenül sem szabad lebecsülni.
Változnak az idők. Pár éve, amikor Simon János politológus egy
romákról szóló konferenciára Vona Gábort, a Magyar Gárdát létrehozó
jobbikos pártvezetőt is meghívta, Sólyom László akkori köztársasági
elnök lemondta a fővédnökséget, többen pedig bojkottálták a rendezvényt.
Ez 2008 tavaszán történt. Időközben a Jobbik terebélyes párttá vált,
az EP-be és a magyar Országgyűlésbe is bekerült. Most ott tartunk, hogy
Pintér Sándor belügyminiszter, a Tárcatükör a Közgázon elnevezésű
programsorozat keretében, a Corvinus Egyetemen vitázik a Jobbik
elnökével.
Az érdeklődésre tekintettel a szervezőknek nagyobb termet kellett
keresniük. Néhány egyetemista az egyik bejáratnál arra készült, hogy
„stop” táblát felmutatva demonstrál a szélsőjobboldali politikus
jelenléte ellen. Vona azonban egy másik kapun át érkezett, elkerülték
egymást. Az alkalmi demonstrációt a beszélgetés elején tartották meg. A
hátsó sorokban néhányan felálltak, egy fiatal férfi elkiáltotta magát:
„Rasszisták haza!”. Közben feliratot tartott a magasba: „Mi az
otthonunkba nem engedünk nácikat!”.
A főként egyetemistákból álló közönség gyér tapssal, a jobbikos szimpatizánsok gúnyos nevetéssel fogadták a közjátékot.
Az elmúlt másfél év mérlege
Török Gábor politológus, a vitavezető első körben felidézte, hogy
Vona tavaly áprilisban lemondásra szólította fel Pintér Sándort. A
jobbikos politikus megnyugtatta az egybegyűlteket, hogy állítását
továbbra is fenntartja, míg a belügyminiszter az elért eredményeket
ecsetelte. A kormányváltáskor – mondta – különösképpen súlyos volt a
helyzet a kistelepüléseken, a munka gyümölcsét gyakran nem azok szedték
le, akik megdolgoztak érte.
Korábban ezt megélhetési bűnözésnek nevezték, de Pintér szerint ilyen
nem létezik: a törvényeket be kell tartani. Intézkedéseinek, a
rendőrségnek és a törvényi változásoknak köszönhetően a falvakban
élhetőbbé vált az élet, javult a közrend, a közbiztonság. Örvendetes
továbbá, hogy a fogva tartottak közül egyre többen dolgoznak, a rabok
például rendőri egyenruhát varrnak.
Vona a közmunkaprogram elindítását és az „uzsorázás” elleni
fellépését dicsérte, hiányolta viszont a csendőrség fel-, illetve a
halálbüntetés visszaállítását. Elégedetlen volt azzal is, ahogyan a
kormány az úgynevezett „cigánybűnözéshez” (a Jobbik kedvenc témájához)
viszonyul. A rendőrség átszervezése szerinte nem sikerült, a
Belügyminisztériumban „nem történt meg a rendszerváltás”.
A "hitvitát" valódi kérdések követték
Némi polémia alakult ki arról, hogy Magyarországon nőtt vagy
csökkent-e a bűnözés, mindkét fél talált olyan adatot, amely a saját
igazát támasztotta alá. Vona jelezte, nem kíván „hitvitát” folytatni, a
lényeg az, hogy a társadalom szubjektív biztonságérzete nem javult.
Rögtön felhívta a figyelmet egy Békés megyei településre, ahol
pattanásig feszült a hangulat.
Az információt Pintér bejelentésnek vette, és megígérte, hogy már
másnap cselekedni fog. Elsorolt néhány jelzőt is, mondván, ragaszkodik
ahhoz, hogy ezek jellemezzék a rendőröket: becsületes, rendes,
megvesztegethetetlen.
A beszélgetés kissé unalmasan csordogált, ezt érzékelve Török Gábor a
közönség írásban feltett kérdéseit kezdte felolvasni. Előkerült a
Magyar Gárda témája. Vona annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a
bíróság nemzetközi (az Egyesült Államokból, Nyugat-Európából és
Izraelből érkező) nyomásra oszlatta fel a szervezetet. Beszámolt egy
viszonylag szűk körben folytatott megbeszéléséről, mikor is a Jobbik
parlamenti frakciójához látogató Orbán Viktor kijelentette, hogy a gárda
ügyében „nincs párbeszéd”. Vona szerint kriminalizálták a
„társadalomban meglévő jó szándékot”. Közben pedig Gyöngyöspatán az
ismert előzmények után a Jobbik jelöltjét választották meg
polgármesternek.
A Jobbiktól való félelem jogosságáról
A belügyminiszter hangsúlyozta, hogy van egy jogerős bírósági ítélet a
gárda feloszlatásáról, amelynek érvényt kell szerezni. A
törvénytelenséggel nem lehet törvényességet teremteni. Ez vonatkozik
azokra is – utalt Pintér a Jobbik elnökére –, akik a parlamentben
viselik a gárda mellényét. A rendfenntartás monopóliuma az államot
illeti meg, ebből a rendőrség által megszabott feltételekkel lehet részt
vállalni.
Valaki megkérdezte, hogy magyar zsidóként miért kell félnie
Magyarországon. Vona Gábor kijelentette, hogy a Jobbik egyetlen
parlamenti javaslatot sem terjesztett be, és nem is fog beterjeszteni,
amely különbséget tesz faj, bőrszín alapján. Pintér Sándor viszont úgy
ítélte meg, hogy bizonyos jobbikos megnyilvánulások igenis félelmet
keltenek. Vona mindezért a sajtót okolta: pártja csupán annyit tesz,
hogy tabunak számító, de valós problémákat hordozó kérdéseket feszeget.
Ha valaki tud jobbat, akkor a „cigánybűnözés” kifejezést a maga részéről
szívesen elcseréli másra.
Nem maradt el az a felvetés sem, hogy meg lehet-e élni havi 47 ezer
forintból. Pintér úgy vélte, ha egy adott településen valaki képes
előteremteni az élelmezéséhez szükséges javakat, akkor igen. Vona
ellenben nyilvánvalónak nevezte, hogy ennyiből nem lehet megélni. Ki
kell próbálni! – mondta.
Ki volt meggyőzőbb ebben a vitában?
Könnyednek szánt kijelentéseivel a belügyminiszter a fórum során
többször súrolta a jó ízlés határait, például amikor arról értekezett,
hogy „munkára kell szoktatni az embereket”. Pintér Sándor a maga
szakterületén felkészültnek mutatkozott, de a Jobbikkal szemben
felhozott érvei haloványak voltak. Vona Gábor pedig ismét bizonyította,
hogy nem lebecsülendő ellenfél. Képes alkalmazkodni a körülményekhez,
néhány kiszólástól eltekintve a szalonképesség látszatát kelteni,
energikus és élvezetes stílusban vitatkozni.
Nyugodt lélekkel nem mernénk azt állítani, hogy kettejük vitájából Pintér Sándor került ki győztesen.
C-PRESS - Népszabadság Online
