Mondhatni, hogy Ön a futball cigánybárója?

Nem vagyok én báró. Inkább a cigányok szolgájának nevezném magam. Egész életemben a cigányság boldogulásáért dolgoztam.

Mindenesetre a válogatottjával elboldogult, hiszen száztizennégy mérkőzésből száztízet megnyertek. Csapatát hovatovább a magyar futball egyetlen komoly reprezentánsaként emlegetik.

Ez pedig a csapat érdeme, a sikerszéria bennünket is meglepett. Megalakulásakor az volt a célunk, hogy a magyar labdarúgás számára felfedezzünk roma csiszolatlan gyémántokat, hogy a cigánygyerekek inkább futballal töltsék az idejüket, s ne azon gondolkodjanak, miként lophatják el Mari néni tyúkját, hogy meg tudjanak élni. Úgy gondoltam, embert és sportolót nevelhetünk belőlük, mert a futball nemcsak sport, hanem munkahelyteremtés is. Igyekeztünk munkára, tanulásra ösztönözni őket. Más kérdés, hogy amikor megalakultunk, sokan azt kérdezték, mit keresnek a cigányok a fociban? Azt is beszélték, hogy a cigányok beköltöztek az MLSZ-be és már ott is laknak. Szerencsém volt, mert az MLSZ akkori elnöke, Benkő László mellém állt, csakúgy, mint Mészöly, Czibor, Buzánszky, Puskás.

Állítólag Puskás Ferenc is ott volt cigányválogatott bölcsőjénél. 

Olyannyira, hogy Puskás Öcsi bácsival együtt alapítottuk meg 1995. március 15-én a cigányválogatottat Balassagyarmaton, ahol egy varrodában megvarrtak ötven mezt. Tíz megyéből annyi cigány érkezett erre a válogatóra, mintha búcsúba jöttek volna. Tizenöt csapat játszott negyedórás félidőket, Öcsi bácsi figyelte az A-ba kerülőket, a B keretbe pedig Glázer Róbert és én válogattuk a játékosokat. Puskás kiszúrta a nagytermetűeket, nekünk maradtak a kisebbek. A két csapat egymás ellen is játszott, el is vertük Puskás csapatát – Na, cigánygyerek, ezért szétrúgom a seggedet! – kiáltotta felém Öcsi bácsi és elkezdett üldözni a pályán. Majd megöleltük egymást. Így alakult meg a cigányválogatott. Európában elsőként. Rengeteg tehetséges gyerekünk van, futballtehetségek dolgában vetekszünk a brazilokkal. Nem véletlen, hogy a cigány játékosok mozgása, cselező készsége a brazilokéra emlékeztet. 

Az osztrák cigányválogatott tagjainak is ez juthatott eszébe, amikor lejátszották velük első nemzetközi mérkőzésüket.

Az ifik és a felnőttek is tizenhét gólt rúgtak nekik az oberwarti találkozókon. Nagy felhajtás volt, kijött az MLSZ teljes vezérkara, a televízió, nagyon kedvesen fogadtak bennünket. A mérkőzés után a programnak megfelelően indultunk vacsorázni a helyi vendéglőbe, amely azonban zárva volt. Az egyik alkalmazott közölte, a vendéglátók lemondták a vacsorát, amiért olyan csúnyán elvertük őket… Mindegy, ezzel a barátságos mérkőzéssel elkezdődött a nagy menetelésünk. 

Végigverték a világot. Mondják, hogy több találkozón már nem is számolta a gólokat.

Szófiában játszottunk a bolgár cigányokkal, tizennyolcnál abbahagytam a gólszámlálást. Ugyanott a CSZKA Szófia fiókcsapatával is összekerültünk. Húsz éve nem nyert magyar csapat Szófiában, kértek is a magyar nagykövetségről, vigyázzunk már, ötnél többet ne kapjunk. Vigyáztunk. Egyet kaptunk. Ötöt rúgtunk. Brüsszelben öt egymást követő évben nemzetközi tornát nyertünk, nyolcvan ország korosztályos csapatai közül. Az egyik selejtezőn Németországot vertük tizenegy nullra. 2006-ban Helsinkiben lettünk torna győztesek, a döntőben a házigazdákat vertük meg. A siker nyomán meghívtak Brazíliába egy tornára. Tizenhat csapat szerepelt az ubatubai korosztályos tornán, amelyet kapott gól nélkül nyertünk meg. A döntőben szó szerint lemostuk a pályáról a Liverpoolt. Zuhogó esőben négy nullra. A végén a gyerekek odajöttek a kispadhoz, és örömükben feldobtak a levegőbe, majd belenyomtak a sárba. A legszebb öltönyöm volt rajtam… Sao Paulóban a világkupát nyert csapattól mi kaptunk ki egy góllal úgy, hogy az utolsó percekben kihagytunk egy tizenegyest. Három éve Svájcban tizenhét csapattal rendezték meg a nemzeti kisebbségek Európa-bajnokságát, ahol bronzot szereztünk Az a 2006 egyébként a csapat történetében aranyévnek számított, amikor azt mondhattam, na, cigányok, itt vagyunk, mi, együtt a magyarokkal, közösen fantasztikus eredményeket tudunk elérni és csak össze kellene fogni. Nemcsak a sportban, hanem a politikában is Ebben ma is hiszek.

 

Miközben az MLSZ-ben egy ideje hivatalosan kisebbségi válogatottként emlegetik a cigányválogatottat.

Nem tartom szerencsésnek, az átkeresztelést, hiszen a kisebbségeknek mindegyiknek van anyaországa, egyedül a cigány válogatottnak nincs. Magyarország lehetne az anyaországunk, ide születtünk, de nem lehetünk magyarok. Papíron magyarok vagyunk, de hivatalosan cigányként kezelnek bennünket. Gondoljunk csak a Jobbikra. A csapat színe egyébként a zöld-kék. A zöld a mezőket jelenti, a kék az eget, a tengert, miután a cigányok tengertől tengerig vándoroltak, hogy megtalálják új hazájukat. 

Igaz, hogy Vona Gábor levélben kereste meg, kérve, a cigányválogatott álljon ki a Jobbik futballcsapata ellen?

Igaz. Többször is felkértek, mindig visszautasítottam őket. Azt mondtam, veletek, akik le akarnak gyilkolni bennünket és kitelepíteni innen, nem akarok futballozni. A bőrfejűek is kihívtak bennünket focira, de őket is visszautasítottam. Nem tudok olyanokkal focizni, akik azért bántanak bennünket, mert feketék vagyunk. Én magyar vagyok, magyarnak születtem, magyar az anyanyelvem, az útlevelem, magyar is akarok maradni. Vállalom a cigányságomat is, magyar cigány vagyok. Ha Romániában, Szlovákiában vagy Kárpátalján focizunk, azt mondják, itt vannak a magyar cigányok. Az én fájdalmam az, hogy nem mondhatom magamat magyarnak, legfeljebb papíron. Mert a magyar fehér ember szemében nem vagyok az. Tisztelet a kivételnek.

Nemzetközi mérkőzéseiken a magyar vagy a cigány zászlót kérik?

A magyar zászlót használjuk, hiszen Magyarországot, a magyar cigányságot képviseljük külföldön. Egyszer környező országban fociztunk az ottani cigányok ellen, de csak a cigányzászlót és a saját országuk zászlaját akarták kitűzni, mondtam, ha nem húzzák fel a magyar zászlót is, nem lépünk pályára. A mérkőzések előtt a magyar Himnusz szól, utána pedig a magyar cigányválogatott saját indulója Vitkári Imre költőt, zeneszerzőt kértem, írjon egy indulót a cigány válogatottnak. Minden hazai és külföldi meccs előtt lejátsszuk. Ahogy esküt is kell tenniük a játékosoknak az öltözőben. 

Elárulná az eskü szövegét?

Én, a magyar cigányválogatott játékosa esküszöm hazámra, anyámra, a csapatra, edzőmre, vezetőimre, hogy a pályán mindent elkövetek a győzelem érdekében, de tiszteletben tartom az ellenfelet. Mindig azt mondom gyerekeknek, annyit tegyenek meg értem és a csapatért a pályán, amennyit én a pályán kívül megteszek értük. 

Egyszer azt írták Önről, hogy Ön a Mágus II. A Mágus I. pedig ugye, Verebes József.

A megalakuláskor őt hívtam edzőnek, nem csak azért, mert cigány származású, hanem mert szerintem máig ő a legjobb, csak félretették. Az MTK-nál dolgozott Azt mondta, drukkol nekem, de nem vállalja, mert Magyarországon a népek rasszisták, s ha még ezt is elvállalja, nemcsak az antiszemiták fogják gyűlölni. Ebben nem értettem egyet vele, de nem is bántottam emiatt.

Mennyit kínált a kiszemelt edzőknek?

Jó hírem volt, mindenhol győztünk, külföldre jártunk, ingyen is vállalták. Csak útiköltséget számoltam el nekik. A játékosok sem kapnak pénzt, étkezés jár, szállás, szerelés, útiköltség. Akadt néhány játékos, akivel elszállt a ló, fegyelmezetlenek voltak, pénzt kértek. Az egyik vállalkozó, aki segítette a csapatokat, zsebbe osztogatta nekik az ötezreseket, azzal, hogy mondjátok meg a Mezeinek, nem fociztok, ha nem ad legalább ennyit. Kirúgtam őket és ifiket dobtam be helyettük, de szerencsém volt, helytálltak. A körülmények ellenére máig úgy gondolom, ha az NB I-ben játszanánk, ott lennénk az első tízben.

 

 

Azért, gondolom, gyakran kellett szponzorkeringőt járnia.

Az MLSZ a kezdetektől a támogatónk. Korábban, amikor a Honvédelmi Minisztériumban, az ORFK-nál dolgoztam, busszal, edzőpályával segítettek bennünket. Egy támogatónk, aki azt mondta, félmillió forint ad nekünk, ha vidéken, ahol kell, rendben tartjuk a zsidó temetőket. Stadler József használatra nekünk adta volna az akasztói stadionját, de a megegyezés előtt letartóztatták. Évekkel ezelőtt megrendezték a Kárpát-medencei csapatok bajnokságát. Mindenkit elfektettünk öt-hat góllal, a döntőt a Fradi-pályán játszottuk volna. Az előző éjszaka érkeztem haza külföldről, még akkor kinyittattunk egy sportboltot, minden játékosnak új cipőt, szerelést vettünk, szépen fussanak ki a gyepre. Majd’ kétmilliót hagytunk ott, ennyiért érdemes volt éjszaka is kinyitniuk… 

Nyilatkozta, hogy a vatikáni svájci gárda elleni mérkőzéseket is ellenszélben hozta össze.

Sokaknak nem tetszett, hogy tavaly oda-vissza mérkőzést játszottunk a pápát védő svájci gárda futballcsapatával. Az elsőre a Vatikánban került sor a cigánypasztoráció európai felelőseinek konferenciája alkalmából. A gárda korábban csak a vébét nyert francia válogatottal focizott. A mérkőzés előtt fogadott bennünket XVI. Benedek, akinek cigány hegedűt vittem ajándékba. A végén odasúgta: Nagyon verjék el a gárdát! Teljesítettük a Szentatya kérését, huszonkét gólt rúgtunk nekik.

Névjegy

Mezei István 1947-ben született Gyöngyöspatán. Futballozott a helyi csapatban, a Salgótarjánban, a BKV Előrében, a Vasas ifjúságiban Dolgozott a KISZ KB-ban, a Hazafias Népfrontban, főtitkára volt az Országos Cigányügyi Tanácsnak, kisebbségi tanácsadóként foglalkoztatta a Honvédelmi Minisztérium, az ORFK-ban, cigánybizottsági elnökként az MLSZ. Létrehozta a Farkas János Alapítványt. 2005-ben megkapta a Köztársaság Elnökének Érdemérmét, később az Országos Cigány Önkormányzat Közéleti Díját, majd a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. Negyvenöt éve házas, öt gyereke, tizenöt unokája, egy dédunokája van. Ma a Magyar Vöröskereszt Cigánytagozatának vezetője, önkéntese.

 

C-PRESS  - MixOnline

 

Hozzászólások (0)