Akár stílszerűnek is nevezhetnénk, hogy miután a kormány bejelentette a magyar társadalmat nagyobbrészt lobotomizáló felsőoktatási keretszámokat, pár napra rá kiderült, hogy Schmitt Pál köztársasági, izé, államfő nagy valószínűséggel doktori disszertációja nagy részét kölcsönvette egy megboldogult bolgár sporttörténésztől. Minek tanulni, ha vannak egyéb módok is a tudományos fokozat megszerzésére? A kormány és Schmitt Pál javára legyen mondva, hogy ezt a vélekedést aztán a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának dékánja is megerősítette, aki a mundér becsületét védendő úgy vélekedett, hogy a bírálók, akiknek nem lett gyanús a 180 oldalnyi egyezés, jól végezték munkájukat. Innentől kezdve tökéletesen igaza van Hoffmann Rózsának: mi a fenének költenénk erre közpénzből?

Schmitt Pállal persze nem az a baj, hogy valójában nem doktor, elvégre ettől még bárki lehet rendes ember, és a valódi doktorok sem feltétlenül rendes emberek. A probléma az, hogy amennyiben igaz a hvg.hu állítása - márpedig érdemi cáfolat egyelőre bizony nem született -, akkor Schmitt Pál épp olyan, mint egy bizonyos Gyurcsány Ferenc, akit a Fidesz-KDNP az előző ciklusban a parlamentben sem volt hajlandó megtűrni, mert az ország népe füllentésen kapta. Gyurcsány azt találta mondani, hogy minden rendben van a magyar költségvetéssel, Schmitt Pál pedig azt, hogy saját kútfőből írt egy 213 oldalas értekezést.

Amennyiben az igen alaposnak tűnő plágiumgyanú beigazolódik, úgy egy normális ország esetében egyértelmű a következő lépés: a lopáson kapott ál(l)amférfi sűrű bocsánatkérés közepette távozik posztjáról. A normalitás azonban sosem volt az erősségünk, az elmúlt másfél évben pedig ettől még messzebb sodródtunk. Schmitt miért is mondana le, hiszen a közelmúltban nem csupán a hazugság és a lopás vált a magyar valóság alapjává, hanem ennek arrogáns tagadása azokban az esetekben is, amikor a helyzet teljesen védhetetlen. Az, hogy most épp a lopás kerül államfői szintre, teljesen logikus kimenetele ennek a folyamatnak.

A történet ezzel együtt is igen kínos mind Orbán Viktor, mind a mi számunkra. Ahogy arra emlékezhetünk, Orbán annak ellenére vitte végig Schmitt felkenését, hogy ez ellen a Fidesz keménymagja, többek között Kövér László is erősen tiltakozott: a búvópatak szerűen ekkor előbukkanó belső ellenzék egész egyszerűen nem tartotta alkalmasnak az opportunizmusáról legendás férfiút erre a valódi hatalommal nem, reprezentációval azonban bőven járó posztra. Az eltelt szűk másfél évben kiderült, hogy Kövérnek és társainak tökéletesen igazuk volt: Schmitt az eredetileg magasztosnak szánt Nemzeti Együttműködés Rendszerének tökéletes paródiája, akinek láttán a hinni akarók többsége sem tudja már komolyan venni a NER-t.

Mindez újabb csapás az Orbáni Tévedhetetlenség dogmájának. Orbán Viktor rengeteg olyan államfő szerű biodíszletet találhatott volna, akik megfelelően hozták volna a méltóságteljes, de semmi vizet nem zavaró államférfi imidzsét, jobboldali érzelmű, valódi doktori címmel rendelkező tudósok tömege állt volna rendelkezésére. Ő ehelyett a szervilizmus és opportunizmus mintaképét választotta, ami hasonlóan végzetes személyi döntés volt, mint egy, a számokkal látványosan hadilábon álló önjelölt prófétát megtenni gazdasági csúcsminiszternek. Schmitt esetében ráadásul még azzal sem nagyon lehet etetni a híveket, hogy mindez a bolgár bankárok összeesküvése lenne.

Mindez természetesen Orbán Viktor személyes problémája, az viszont már a miénk, hogy az országot a külvilág felé reprezentáló legfőbb közjogi méltóságunk teljesen nevetségessé vált. A külföldi vezetőket teljesen hidegen hagyták Schmitt Pál nyelvi kompetenciájának hiányosságai, és az sem feltétlenül érdekelte őket, hogy a magát motornak képzelő ál(l)amfő minden elé tett papírt mérlegelés nélkül aláír, ám a plágiumügy végérvényesen komolytalanná és szalonképtelenné teheti Schmittet a világ normális felén. Nem feltétlenül azért, mert más országok vezető méltóságai nem követtek el stikliket, hanem azért, mert amennyiben egy ilyen kiderül, úgy az nagyon gyorsan igen látványos következményekkel jár, például az illető másnap már nem nagyon megy be dolgozni.

Magyarországot jelen pillanatban külföldön egy közutálatnak örvendő kormányfő és egy közröhejnek örvendő államfő képviseli, őket próbálja halálra váltan ellensúlyozni egy kétségbeesett külügyminiszter és egy jó szándékú, ám valós hatáskörrel nem rendelkező tárca nélküli (!) miniszter. Ideje lenne újraértelmeznünk a hazaárulás fogalmát.

C-PRESS - STOP

Hozzászólások (2)

zalay vazul: ...

Csak tudnám, hogy nektek - külföldieknek - mi közötök van Magyarország belpolitikájához ?!

1

2012, January 15 16:42

Raskolnikov: ...

Kedves zalay vazul, nem tudom pontosan mire vonatkozik amit mondasz. De ugyenezt hallom másoktól is, naponta sokszor. "Mi közük hozzá? Mi közük hozzá? Mi közük hozzá?!?"

A válasz egyszerü. Egy bolygón élünk. Minden kihat mindenre. Mindenkinek köze van mindenkihez.

2

2012, January 16 01:48