
Kérkedően rasszista megnyilvánulásokkal fogadják Észak-Csehországban azokat a romákat, akiket lakóhelyük felvásárlása kényszerít távozásra a fővárosból. Az etnikai konfliktus egyedüli haszonélvezője a szélsőjobb.
Klasszikus, untig ismert ördögi kör: egész nap azt hallgatod, hogy ne
lopj, amikor meg elmész a munkaközvetítőbe, mindenki ajtót mutat, mert
se iskolád, se képzettséged – ecseteli Ivan Gabal szociológus, milyen
helyzetben tengődik napról-napra a csehországi romák többsége. A helyi,
és egyre inkább az egész európai sajtó
most azoktól a hírektől visszhangzik, amelyek a fővárosi romákról
szólnak: ők eddig Prága külvárosaiban éltek, de menniük kellett, miután
pár építkezési cég felvásárolta a földet a lábuk alól.
Ahová mentek, ott viszont finoman szólva nem találtak szívélyes
fogadtatásra. Így az észak-csehországi Ústí nad Labemben sem, ahol egy
időn át még csak-csak megtűrték őket, de aztán ujjal kezdtek mutogatni
rájuk, mert a vidéken villámgyorsan elharapózott a bűnözés. Emiatt
először csak szópárbaj vált bevett érintkezési formává a városbeliek és a
aromák között; a pokol akkor szabadult el, amikor hogy húsz machetével
hadonászó roma rátámadt „fehér” társaira egy diszkóban.
Azóta polgárháborút idéző állapotok uralkodnak Ústí nad Labemben. A
romák élete kordonok és rohamrendőrök védelmében zajlik, a helyiek pedig
kísérő nélkül iskolába se engedik el a gyerekeket. Viszont tüntetnek
minden nap, erőszakkal is, minden létező gondjukért a romákat kiáltva ki
bűnbaknak.
Az etnikai feszültségek egyedüli haszonélvezője persze a cseh
szélsőjobb. Vezérszónokai legalábbis azonnal éltek a szereplési
lehetőséggel, és most már a kilincset egymásnak adva sereglenek ide
felszólalni az ország minden tájékáról. Visszataszító jelszavakból nincs
hiány. A kötelező „Csehország a cseheké!” mellett gyakorta elhangzik a
„Gázosítsátok el a cigányokat!” is, mintha nem a cseh történelem egyik
legszégyenteljesebb fejezete lenne, hogy második világháborúban
gyakorlatilag a teljes cseh cigányságot sikerült kiirtani. (A roma
holokauszt annyira teljes volt, hogy azoknak a cigányoknak a többsége,
akik most az ország területén élnek, valójában mind szlovák
származásúak, és a kommunista időkben vándoroltak északnyugatra. A
világháború alatt két haláltáborban összesen 5500 romát küldtek a
gázkamrákba; az áldozatokkal cseh őreik állítólag sokkal kegyetlenebbül
bántak, mint a németek.)
De ha a szélsőséges hangulatkeltés nem lenne elég, a helyiek dühét
szítja Prága struccpolitikája is. A cseh kormány heteken át tudomást sem
vett a feszültségről. Miniszterelnökként Petr Necas csak a múlt héten
látogatott el Ústí nad Labem-be, és csak egy-két frázisra futotta tőle
arról, hogy a kabinet majd megemeli a kötelező iskolaévek számát, azok
pedig, akik nem járatják a gyereküket iskolába, elesnek a szociális
támogatástól. Ez sokakat valószínűleg egyik oldalon sem vigasztal: az
oktatási intézkedések csak 2015-ben lépnek életbe, a helyzet viszont itt
és Csehországban máshol is már most pattanásig feszült.
C-PRESS - Népszabadság Online
