Tisztelt miniszterelnök úr a roma stratégia kiemelt része a magyar elnökségnek!? Mert miniszterelnök úr hiába okos, ha nincsen szíve! Márpedig miniszterelnök úrnak, s kormányának csak akkor lesz szíve, ha legnehezebb helyzetben lévő társadalmi csoportok számára a szociális beilleszkedés lehetőségét megteremti!

 

 

 

 

Miniszterelnök úr ön a tűzzel játszik, a tűzzel játszik, amikor Európában, külföldön, és ezzel szinte egy időben itthon a hazánkban kettős, egymásnak ellentmondó retorikát használ, s intézkedéseket foganatosít! A Tűzzel játszik, amikor a Magyarországon immáron majd ezer éve letelepedett cigányság nomáddá válásával fenyegeti Európa országait! Sok ismerősöm a következőképpen értelmezte az ön mondatait:

 

- Európa, ha nem adtok sok pénzt a roma stratégiára, akkor tovább, és addig üldözzük a cigányokat, míg hazájuk elhagyására kényszerülnek.

 

Ismerve az elmúlt évtizedek cigánysággal szembeni központi politikai mentalitást, hajlok rá, hogy én is egyetértsek a fenti értelmezéssel.

 

Az elmúlt évtizedekben legfőképp a jobboldali politikai elit, retorikájával szinte belesulykolta a köztudatba, hogy a cigányok, a hajléktalanok, s a szegények, a nincstelenek a magyar gazdaság javulásának egyik fő akadályai, a magyar társadalom legfőbb ellenségei!

 

"Mert nem akarnak dolgozni, mert élősködők, mert rengeteg segélyt kapnak... Stb., sőt ennél is tovább mentek, az ön fészkéből kiröppent a turulmadár Jobbik néven, akik szinte gyilkos verbális inváziót indítottak a nincstelenek cigányság ellen. Amit ők tesznek az már gyűlöletre uszítás, szinte megegyezik azzal a háborús propagandával, amelyben úgy könnyítették meg a katonáknak a gyilkolást, hogy az ellenfelet kártékony állatnak, patkánynak, féregnek nevezték, ember mivoltuktól megfosztva őket.  Napjainkra már teljesen nyíltan folyik a kisebbségi csoportok gúnynéven nevezése és gyalázása.

 

Ezzel az érveléstechnikával az erre fogékony hallgatóságban a legaljasabb ösztönöket ébresztették fel. A gyűlölet lopva fokozatosan magától értetődővé vált, annyira hogy sörétes puskával kezdték levadászni a népemet.

 

Miniszterelnök úr ön, és pártja ez ellen a gyűlöletet szító propaganda ellen sosem léptek fel, sőt az ön kódolt megnyilvánulásai, mondatai szinte bátorítja, adja a lovat a „turulmadár" alá!

 

Íme, a retorika melyet az ön fészke alól felröppent turul, a jobbik újra felébresztett, az önök kódolt támogatásával.:

„De amikor felkelek reggelenként, és látom magamon a lágerszámot, akkor kérdezem magamtól, hogy hol van a kisöcsém!? Hétéves volt, mondták neki a nácik Auschwitzban, hogy olyan ember ez, aki nem akar dolgozni, csak másokon élősködni. Melyik gyerek akar dolgozni hétévesen!? Meghalt szegény Auschwitzban, elégették a testét a krematóriumban, és kiszórták a hamvait a káposztaföldre. De nem csak az övét, nagyon sok más emberét is."

/Ceija Stojka roma holokauszttúlélő, Ausztria/

Miniszterelnök úr van önnek szíve?

 

De nézzük, hogyan is kívánja Ön miniszterelnök úr, a legnehezebb helyzetben lévő társadalmi csoportok számára a szociális beilleszkedés lehetőségét megteremti!

 

Ön szinte a felére csökkentette a közmunka lehetőségek számát, annak tudatában, hogy az ország több megyéjében, településein az volt az egyetlen munkalehetőség az emberek számára. Ezzel még nagyobb nyomorba taszítva az ott élő emberek százezreit.

 

Bizonyára olvasott valaha, valamit a nyomor, a szegénység, a nincstelenség, és a bűnözés közötti kapcsolatról miniszterelnök úr, mert már be is harangozta újabb tervét miszerint 12-éves gyermekeket is börtönbe lehet majd zárni.

 

Van önnek szíve miniszterelnök úr?

 

Távol álljon tőlem, hogy minősítsem önt személyében miniszterelnök úr, de megnyilvánulásait, mintha egy erős paranoia jellemezné.

 

Ön mostanában szinte mindenhol csalókat, szélhámosokat, bűnözőket, s munkakerülőket lát, s azzá minősíti sok százezer honfitársát, honfitársunkat.

 

Ez lenne a nagy nemzeti együttműködés?

 

„Azokat, akik a gyerekekből akarnak megélni, nem támogatjuk"- mondja Ön.

 

„A Rokkantnyugdíjasokból kb. 200 ezer embert csalónak titulál."

 

„Táppénzcsalókról vizionál, megvádolva ezzel a már úgy is földig alázott magyar orvostársadalmat is."

 

„A Segélyen élőket munkakerülő életmóddal vádolja"

 

Miniszterelnök úr felmerül bennem a laikus, s egyben költői kérdés, hogy milyen hiteles kutatások, vizsgálatok támasszák alá az ön véleményét? Nevezetesen milyen kutatások, és vizsgálatok vannak arra vonatkozóan, hogy hány ember szeretne a gyermekeiből élni, hogy hány ember, és melyik társadalmi rétegből kerülnek ki például a rokkantnyugdíj, vagy a táppénzcsalók? Milyen szociológiai tanulmányok készültek arról, hogy a segélyen élők többsége nem akar dolgozni? S mennyiben veszélyeztetik ezek a csoportok valójában a magyar gazdasági felemelkedés?

 

Léteznek ilyen vizsgálatok miniszterelnök úr, vagy csak úgy a hasára ütött, és kimondta, megvádolva ezzel emberek millióit?

 

Miniszterelnök úr Ön az antiszociális intézkedéseit munkára ösztönző intézkedéseknek nevezi! Miniszterelnök úr Ön, és kormánya hány munkahelyet teremtett eddig? Hová menjünk mi segélyen élő, táppénzcsaló, rokkantnyugdíjasok dolgozni Miniszterelnök úr?

 

Apropó egészségügy, gyógyszertámogatások megvonása, rokkantak.

 

Nemrég elkaptam a tévében egy mondatát miniszterelnök úr.

 

Azt mondja, hogy az egészség ez „zemberek" magántőkéje, aminek esetleges megromlása kizárólag csak is az „zemberek" felelőssége.

 

Miniszterelnök úr okos ember, ezért nem is feltételezném róla, hogy nincs ismeretében az elmúlt évtizedek magyarországi életszínvonaláról, s arról hogy a szegénység, a nyomor egyenes velejárója a betegség, és a korai halálozás. Bizony a miniszterelnök úr tisztában van ezzel, ezért is merem kijelenteni bátran, hogy a nincstelenek, a betegek, a rokkantak, a munkanélküliek ellen folytatott politikai invázió a kormány részéről, alattomos, aljas, szívtelen, s embertelen!

 

Miniszterelnök úr van önnek szíve?

 

 

Radics Béla

Get Flash to see this player.

  

C-PRESS - chachorom.nolblog.hu