
Bár az esélyegyenlőségről szóló törvény már hat éve előírja a roma és nem roma gyerekek integrált, azaz együttes oktatását, az utóbbi években jelentősen erősödött a szegregáció az országban - ezt állapította meg nemrég egy szociológiai vizsgálat.
„Úgy tűnik, a jelenlegi önkormányzati oktatásirányítási keretek
között csaknem kezelhetetlen a helyzet” – mondja pesszimistán Zolnay
János szociológus, aki Havas Gábor mellett az említett tanulmány egyik
szerzője. Egy 2004-es integrációs vizsgálat utókövetése során
állapították meg, hogy a roma tanulók szegregációja az elmúlt hat évben a
legtöbb településtípusban erőteljesen növekedett – a megyeszékhelyeken
viszont tapasztalható némi elmozdulás az integrált oktatás felé, több
nagyvárosban bezártak cigány többségű iskolákat, két városban pedig az
intézményhálózat egészét átszervezték.
Kártérítést is megítéltek már
Az utóbbi években
perek indultak az esélyegyenlőségi törvényben foglaltak érvényesítése
érdekében. A nyár elején jogerős ítéletekben marasztalták el például a
miskolci, a nyíregyházi és a kaposvári önkormányzatokat. A miskolci
ítéletben kártérítést is megítéltek azoknak a roma tanulóknak, akiket öt
éve nem engedtek beiratkozni a város „jobb” iskoláiba.
Mohácsi
Erzsébet, a pereket elindító Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek
Alapítvány (CFCF) elnöke nagy eredménynek tartja, hogy néhány
településen sikerült elérni, hogy az önkormányzat bezárja a lepusztult,
felszerelés, tornaterem nélkül tengődő cigány többségű iskolákat.
„Hosszú távon viszont nem megoldás a pereskedés. Hiszen az
esélyegyenlőségi törvény betartatása csak egy állami szakfelügyelet
működtetésével oldható meg, amelynek a hiányát a CFCF nem tudja és nem
is akarja pótolni” – mondja Mohácsi Erzsébet. Mindkét megkérdezett
szakértő szerint nyilvánvaló egyébként, hogy a szegregált, roma többségű
iskolákban rosszabb minőségű oktatáshoz jutnak a gyerekek, mint máshol.
„A pénz- és eszközhiány mellett az is jellemző, hogy a jobb piaci
pozíciójú tanárok elvándorolnak a nyugodtabb munkakörülményeket
biztosító intézményekbe” – fogalmaz Zolnay János.
„Volt, ahol vagonban tanultak…”
Egy
2002-es Tárki-felmérés szerint a szülők 94 százaléka ellenezné, ha
gyermekét az iskolában cigány származású osztálytársa mellé ültetnék. Ha
ezt az adatot vesszük alapul, egyáltalán nem csodálkozhatunk Zolnay
János szavain. Szerinte ugyanis az önkormányzatok legtöbbször csak
„úsznak az árral”: fenntartják a cigányiskolát, mert tudják, hogy amint
beviszik a roma tanulókat az „elit” intézménybe, a nem cigány szülők
pánikszerűen máshová viszik a gyermekeiket. „A kisebb települések
önkormányzatainak gyakorlatilag esélyük sincs a helyzet kezelésére,
mivel a szülők akár a szomszéd kisvárosba is elviszik a gyerekeiket a
helyi iskolákból, és máris ellenérdekeltté válnak az iskola
támogatásában, fejlesztésében” – fogalmaz a szociológus.
A tapasztalatok szerint épp ezért az önkormányzatok és az intézmények
változatos eszközökkel élnek: Mohácsi Erzsébet találkozott már olyan
iskolával, ahol a roma gyerekek az udvarra állított vagonban tanultak,
más tagépületbe helyezték át őket, de olyat is látott már, hogy a cigány
gyerekeknek külön tányért tartottak fenn a menzán. Arra is van példa,
hogy a roma diákot fogyatékosnak minősítik, így kényszerítik át a régi
kifejezéssel élve „kisegítő” osztályba, iskolába.
Jó példák is akadnak
Az
Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány már pert is nyert
egy ilyen ügyben, bebizonyosodott, hogy az értelmi fogyatékosnak
minősített gyerekeket félrediagnosztizálták. Pedig ahogyan Mohácsi
Erzsébet elmondja, a szervezet célja nem a pereskedés, hanem az, hogy a
roma gyerekek is hozzáférjenek a minőségi oktatáshoz, integrált
körülmények között. Számos példát hoz a sikeres peren kívüli
együttműködésre az iskolákkal és az önkormányzatokkal:
Hódmezővásárhelyen például a teljes oktatási rendszert átszervezte az
önkormányzat, iskolákat vontak össze, bezárták a cigányiskolát. Csörögön
egyenként helyezték el a környékbeli iskolákban azokat a gyerekeket,
akiknek szeptember elsején nem volt helyük – itt olyan jó közösség
formálódott a helybeliekből, hogy még a képzetlen szülők is beiratkoztak
az esti iskolába. Szarvason az evangélikus püspök humánus és értő
hozzáállása tette lehetővé a szegregáció felszámolását az egyház
iskoláiban.
Osztályonként három-négy tanuló
A
nem roma szülők ellenérvei világosak és méltányolhatók: a felmérések
szerint a legtöbben a tanulmányi eredmények romlásától, a
„gettósodástól”, valamint a verekedések elszaporodásától tartanak.
Mohácsi Erzsébet elmondja: a törvény úgy rendelkezik, hogy az iskolák
közötti eltérés legfeljebb 15 százalék lehet a halmozottan hátrányos
helyzetű tanulók arányát illetően. Ez egy harmincfős osztályban
két-három ilyen tanulót jelentene, ezzel a helyzettel minden
pedagógusnak meg kellene tudnia birkózni.
A szakértő szerint sok
múlik azon is, hogyan tálalják az integrált oktatás kérdését: ahol már a
döntés kihirdetésekor látszik a húzódozás az iskola vezetőin, tanárain,
vagy ahol – ahogyan erre volt már példa – külön szülői értekezletet
tartanak a roma és nem roma szülőknek, ott kevés az esély arra, hogy a
szülők elfogadóan reagálnak. Ha pedig elindul a nem cigány gyerekek
elvándorlása, ritkán van megállás…
Miért kell együtt tanulni?
De miért is ilyen fontos
az integráció? Szakértőink egyetértenek abban, hogy a roma gyerekeknek
aligha van módjuk arra, hogy kitörjenek a cigánytelepek
mélyszegénységéből, ha egy elmaradott, gyenge színvonalú iskolába
járnak. Még nagyobb probléma, hogy roma és nem roma gyerekek generációi
nőhetnek fel úgy, hogy nem találkoznak a másik csoporttal – ez pedig
aligha hat az előítéletek felszámolásának irányában. „A cigányiskola
léte voltaképpen újratermeli a mélyszegénységet, csaknem lehetetlenné
teszi a cigánytelepről való kiemelkedést: aki itt tanul, jó eséllyel a
tartós munkanélküliek táborát növeli felnőttkorában” – mondja Mohácsi
Erzsébet. „A kutatások eredménye egyértelmű: az iskola szegregációja a
társadalom szegregációjához vezet – teszi hozzá Zolnay János –, ez a
szigorú elkülönülés, teljes városrészek vagy akár falvak gettósodása
pedig senkinek nem lehet az érdeke.”
Külföldön sem egyszerű
A világon szinte mindenütt
küzdenek az oktatás integrációjáért – kevés sikerrel. Kelet- és
Közép-Európa többi országának helyzete hasonló a miénkhez. A szakértők
szerint egyébként komoly eredmény már az is, hogy errefelé a roma
népesség letelepedett, gyermekeik többsége iskolába jár.
Nyugat-Európában ugyanis sok helyütt őrzik vándorló életformájukat, s
így ezek az emberek állandó lakóhely híján gyakran teljesen kiesnek az
oktatási és egészségügyi rendszerből. Számos nyugat-európai ország pedig
az európaitól teljesen eltérő kulturális háttérből érkező bevándorlók
gyermekeinek iskolai integrációját próbálja megvalósítani, szintén
hatalmas küzdelmek árán.
C-PRESS - nlcafe.hu
