A Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) illetékeseinek sejtetése szerint, mert hogy egyértelmű tényeket - a sorozatunkban már sokszor citált „nyomozási és kommunikációs taktikai megfontolásokra" hivatkozva - a procedúra során nem nagyon hallhattunk tőlük, a romák elleni sorozatgyilkossággal gyanúsított négy férfi ügyében elfogásuk első évfordulójára, vagyis 2010. augusztus második felére elkészül a rendőrségi vádindítvány, aztán talán ősz végére az ügyészségi vádirat is. Vagy nem.

 

 

 

Gyanúba keverni, bizalmatlanságban tartani

 

A rendőrség azt is sejtetni engedi, hogy szinte mindent tud (kérdés persze, mi az, amit bizonyítani is képes), még annál is többet, amit az állítólagos elkövetők egyenként tudni vélnek, ami nagyon derék dolog. Lenne. Egyetlen szépséghibája, hogy a gyanúsítottakból egy év alatt sem sikerült az áhított beismerő vallomásokat (pedig, mint arról már írtunk korábban, történtek erre a fogva tartási jogszabályoknak fittyet hányó, a bekasztlizottak fizikai és lelki megtörését szolgáló kósza kísérletek) kipaszszírozni. Már ami a sorozatgyilkosságoknak mégis csak a lényegét jelentő emberölési cselekményekben való tevőleges részvételt illeti. Azt ugyanis a tavaly decemberben, illetve idén januárban ügyvédi közreműködéssel megszólaltatott gyanúsítottak sajtónyilatkozataikban egyértelműen tagadják, hogy ők gyilkolni akartak volna, azt pedig különösképpen, hogy származásuk, fajtájuk miatt ölték a cigányokat.

 

Csupán a figyelmet akarták felhívni egy „súlyos, megoldatlan társadalmi problémára" (K. István szavai), ezért kommandóztak, dobáltak Molotov-koktélokat, lövöldöztek be romák házainak ablakán, mint valami helyiérdekű Ku-Klux-Klan csapat. Mindeközben siettek leszögezni, hogy amúgy nekik a cigányokkal, mint etnikummal semmi bajuk, dehogy is rasszisták ők. A debreceni négyek vezetőjének tartott K. Árpád egy országos napilapban „üzenve" még azt is megemlítette előbbiek bizonyságául, hogy ő antirasszista koncerteken dobolt hajdani zenekarában, és több cigány származású zenésszel kifejezetten jó kapcsolatot ápol.

 

Mindezek dacára, szemben a szociológusok kérdőíves, interjúzó pepecselésével, ezek a magyarságukra büszke férfiak gyújtópalackkal és puskával tesztelték a romák és a közvélemény (benne a romagyilkosságokat is a társadalmi megosztottság tartósítására - „oszd meg és uralkodj!" - felhasználó politikai osztály) tűrőképességét. A módszer nem éppen tudományos, ám felettébb sokkoló. És mint sorozatunk júniusi folytatásában bizonyítottuk (a kislétai és piricsei hangulatjelentésünkben), a gyilkosok jól számítottak: a „leckéztető akcióik" nyomán az érintett településeken a robbanásig feszült bizalmatlanság ülte meg a lelkeket. (Tegyük hozzá: a gyanakvás parazsát izzásban tartó félelem és hamis tudat oszlatásában a rendőrség kevésbé taktikus kommunikációja, vagyis a közérthető tájékoztatás a nyomozás állásáról sokat segíthetett volna. Mert így ma, a bűnügyi vizsgálat lezárásához közeledve sem hiszik el az érintettek közül sokan, hogy a debreceni Perényi 1. zenei klub szabadidejükben faji háborút játszó alkalmi munkavállalói mögött nem álltak segítők. )

 

Éppen a csapnivaló, és egy magát jogállaminak deklaráló országban megengedhetetlen tájékoztatási gyakorlat miatt kért június első napjaiban személyes tájékoztatást az országos rendőrfőkapitánytól a romák támadássorozat nyomozati és bizonyítási eljárásáról az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke. Az utóbbi időben „túl nagy a csend" - jelentette ki a roma érdekképviseleti szervezet elnöke. Kolompár Orbán szerint az elmúlt hónapokban többtucatnyi cigány önkormányzati képviselő, civil szervezet kereste meg azt tudakolva, hogyan áll a hat halálos áldozatot követelő támadássorozat nyomozati felderítése, ezért ő levélben arra kérte Bencze József altábornagyot, hogy személyesen tájékoztassa a nyomozás állásáról. A roma vezető arra szeretne választ, hogy az ügyben eljáró Nemzeti Nyomozó Iroda feltárta-e a gyilkosságsorozat minden részletét, volt-e olyan személy, aki a kitervelésben vagy a végrehajtásban részt vett, de még nem vonták eljárás alá.

 

Mint majd alább kiderül, értesüléseim szerint igenis lehetett ilyen, lehettek ilyenek. Akadhattak olyan szimpatizánsok, akik tevőlegesen is támogatták az állítólagos cigányvadászokat, és akik minden valószínűség szerint tudhattak a büntetőexpedícióikról.

 

Már az elfogás másnapján az országos rendőrfőkapitány egyértelmű rasszista indítékról beszélt a médiának. Ehhez képest jelenleg ott tart az ügy (ha ugyan, mert, mint írtam, a rendőrség nem kommentálja az ügyvédi és egyéb értesüléseket), hogy aljas indokból elkövetett emberölés lehet az a Btk.-tényállás, amiért a négy elkövető közül hármat valószínűleg vád alá vonnak. (Más kérdés, hogy a rasszista indítékot szinte lehetetlen bizonyítani a mai magyar joggyakorlatban.) A negyedik gyanúsított, az állítólag csak sofőrködő Cs. István állítása szerint nem tudott arról, mire készülnek, mit követtek el cimborái; mindazonáltal ő is bűnsegéd. A sikerre kiéhezett, az ad hoc politikai elvárások (no meg a cinikus és hozzá nem értő pártpolitikusok) kézivezérelte magyar rendőrségből ugyanis nem nézem ki, hogy amennyiben a feltételezett elkövetők mégis csak részletekbe menően (tehát a gyilkosságokat vagy legalábbis azok egy részét is bevállalva) „daloltak" volna, akkor azt nem verik azonnal nagydobra. Persze meglehet, hogy én tévedek, amiért is a nyilván professzionista magyar bűnüldözőktől, akik például az évszázad bűncselekz országos rendőrfőkapitány egyértelmű rasszista indítékról beszélt a médiának. Ehhez képest jelenleg ott tart az ügy (ha ugyan, mert, mint írtam, a rendőrség nem kommentálja az ügyvédi és egyéb értesüléseket), hogy aljas inményének számító móri bankrablási ügyben jóvátehetetlenül és örökké emlékezetesen kompromittálták magukat, elnézést kérek. Mindenesetre honi /v/iszonyainkat mi sem jellemzi szemléletesebben, mint hogy a móri fiaskónak ma sincs felelőse; a nyomozást akkor irányító NNI-vezető ma a veszprémi rendőrfőkapitány, és ha jól tudom (jól), az ügyészi és bírósági vonalon sem vontak le a példátlan justizmordból személyi konzekvenciákat. Ahogy nem hallani arról sem harangozni, hogy az NNI lyukra futott nyomozása miatt, amikor is három tarnabodi roma fiatal férfit gyanúsítottak meg az ottani lövöldözéssel, illetve egyikük apját az addigi gyilkosságok és molotovozások elkövetésével, (lásd: A tarnabodi malőr - Cigányvadászat Magyarországon 5. - Kritika 2009/10.), fölállítottak-e valakit a Nemzeti Nyomozó Irodánál. Mint ismeretes, a tatárszentgyörgyi gyilkosság helyszínelésének abszurdba hajló, hajmeresztő slendriánsága, nem beszélve a titkosszolgálatok emberéletekbe kerülő elképesztő „adminisztrációs" baklövéséről (Gyilkos „rendszerhiba" - Cigányvadászat Magyarországon 7. - Kritika 2009/12.), amikor is K. István megfigyelését éppen a sorozatgyilkosságok előtt állították le, sem követte a felelős vezetők büntetőjogi elszámoltatása. Középszintű beosztottak vitték el a balhét, őket vonták fegyelmileg felelősségre, a nagykutyák most is megúszták.

 

Kik, hol, mikor, mit és miért?

 

A következőkben igyekszem öszszefoglalni, amit idáig tudok. Pontosabban a rendelkezésemre álló, a lehetőségekhez képest ellenőrzött, mindannyiszor minimum két forrást - többnyire ügyvédi, ismerősi-hozzátartozói és rendőrségi -összevetve tudni vélek. Kérdéseimre-kétségeimre szerettem volna választ kapni az NNI illetékeseitől, de mint már annyiszor, most sem álltak szóba velem. Nem érdekelte őket a véleményem, kivált nem, amit kérdezni szerettem volna.

 

A négy feltételezett elkövető közül a két K. testvért, Árpádot és Istvánt gyanúsítják a legtöbb helyszínen elkövetett támadással. Bérdi Zsolt, a „négyek bandája" irányítójaként emlegetett, 42 éves K. Árpád kirendelt ügyvédje június elején az Index hírportálnak, illetve a Hír Tv Riasztás című műsorában azt nyilatkozta, hogy a hatóság szerint a nyomok alapján védence mind a kilenc helyszínhez köthető. Az idősebbik K. fivért azzal is gyanúsítják, hogy 2008 márciusában Besenyszögön egy vadásztól két társával együtt elrabolta azokat a golyós és sörétes fegyvereket, amiket aztán a gyilkosságsorozatban használtak. (Korábbi információk szerint ebben egyik társa a sorozatgyilkossági ügyben is gyanúsított P. Zsolt volt.) Ezeken kívül még azt is felróják neki, hogy még az első, a galgagyörki támadás előtt belőtt a debreceni menekülttáborba.

Bérdi ügyvéd megerősítette: K. Árpád vallomást tett. Volt, amit elismert (védője nem árulta el, hogy mit), de végig tagadta, hogy embert ölt volna. A Magyar Televízió információi szerint K. Árpád a márciusi galgagyörki helyszíni bizonyításon bemutatta, hogyan lőtt a romák házaira, azt viszont akkor is tagadta, hogy gyilkolni akart. A Kritika kérdésére a gyanúsított korábbi védője, Ruzsbaczky Nóra megerősítette, hogy Árpád még tavaly télen beismerte, hogy Piricsén és Tarnabodon is járt.

 

Öccsét, a 36 éves K. Istvánt nyolc helyszínhez kötik a nyomozók. K. István ügyvédje, Gerecs Krisztián nyár elején az Indexnek azt mondta, ügyfele annyit vallott be, hogy a Molotov-koktél-dobálásokban, gyújtogatásban részt vett, de más bűncselekményben nem. „Az elfogása után még a fegyverrablással is meggyanúsították (a nyomozók szerint ő volt a harmadik elkövető, fivére, valamint P. Zsolt mellett, a besenyszögi akcióban - T. J.), de egyelőre a hatóság nem tájékoztatott arról, hogy melyek a gyanúsítás alapjai" - mondta dr. Gerecs. A Magyar Nemzetnek még januárban a gyanúsított elismerte, hogy járt néhány helyszínen, gyújtogatott is, amivel a társadalmi problémákra akarta ráirányítani a figyelmet, ugyanakkor nem ölt embert, és kizárólag fémdobozokra lövöldözött.

 

A harmadik gyanúsítottat, a cukrász végzettségű, kutyatenyésztéssel is foglalkozó 30 éves P. Zsoltot hat helyszínnel hozták öszszefüggésbe, mondta el a Riasztásnak Lőrincz Márton, az ügyvédje. „Először csak a galgagyörgyi esetben való részvétellel gyanúsították, majd azóta még öt helyszínnel bővítették a gyanúsítás körét. A gyanúsítás egyelőre vázlatosan fogalmaz, annyit tartalmaz, hogy ügyfelem adott helyszínen adott időpontban megjelent, Molotovkoktélt dobott és lövéseket adott le. Az eddig elém tárt bizonyítékok elegendőek az alapos gyanúhoz, de kíváncsi vagyok arra, hogy a büntetőjogi bizonyítékok mik lesznek, például, hogy a fegyveren lévő DNS-nyom esetében mi bizonyítja, hogy valóban ő lőtt-e" -mondta a Hír Tv bűnügyi magazinjában június közepén. P. Zsolt ugyanakkor nem ismerte el büntetőjogi felelősségét a nyomozóhatóságok által felsorolt gyilkosságokban. „Augusztusig van meghosszabbítva az előzetes letartóztatása" - mondta ügyvédje. Mint a Cigányvadászat Magyarországon előző, 12. folytatásában írtam, az addigi bűncselekmények helyszíneire a K. fivéreket autóval fuvarozó, és információim szerint a gyújtópalackok hajigálásában és a lövöldözésben is tevőlegesen közreműködő P. Zsolt a tatárszentgyörgyi merényletkor „súlyosat hibázott". Hogy pontosan mit, azt nem tudom. Mindenesetre a K. testvérek az elfogásukat megelőző utolsó két akcióra nem vitték magukkal. Tiszalökön már Cs. István volt a sofőr, mint ahogy egyik, a nyomozás részleteit ismerő forrásom szerint Kislétán sem volt ott P. Zsolt. Ennek csak látszólag mond ellent, amit ügyvédje állított, hogy a kislétai B. Mária meggyilkolásával is meggyanúsította az NNI.

 

A negyedik az előzetesben ülő gyanúsítottak közül a 28 éves Cs. István, akit egy helyszínhez köt a rendőrség, a gyanú szerint ő vitte sofőrként a többieket a tiszalöki gyilkosság helyszínére, és tudott a gyilkossági szándékról.

 

Cs. István ügyvédje, Barcsi István a Kritikának elmondta, védence nem tett vallomást. „Egyelőre arról sem kaptunk a nyomozóhatóságtól tájékoztatást, hogy pontosan milyen bizonyíték alapján feltételezik, hogy az ügyfelem ott volt, vagy tudta, hogy a tiszalöki helyszín közelébe azért fuvarozza a többieket, mert ölni akarnak. Amíg nem tárják elénk a bizonyítékaikat, nincs mire vallomást tennie ügyfelemnek" - fogalmazott. Az ügyvéd elmondta, védence a kihallgatásokon kizárólag arról volt hajlandó beszélni a nyomozóknak, hogy mit csinált abban a 2,5 órában, ami társai és az ő elfogása között történt.

 

Kérésemre dr. Barcsi írásban fejtette ki álláspontját. Ebben megismétli, hogy Cs. Istvánt a gyanúsítottak Perényi 1. klubbeli őrizetbe vételekor elengedték, majd önként ment vissza a szórakozóhelyre, amikor visszahívták.

 

„A rendőrségnek már kezdet kezdetén feltettem a kérdést, hogy mi lehetett ennek az oka (vagyis annak, hogy szabadon távozhatott, majd pedig nem sokkal később már őt is összefüggésbe hozták a sorozatgyilkossággal vádolt csapattal), de választ nem kaptam azóta sem. Nem tudjuk, kinek a vallomása, vagy milyen más egyéb bizonyíték alapján gyanúsítják ügyfelemet azzal, hogy ő volt a sofőr Tiszalökön. Többször kértük, hogy tárják elénk a bizonyítékaikat, mert akkor lehet ügyfelem abban a helyzetben, hogy eldöntse, reagál-e ezekre, vagy továbbra is hallgat" - írta Barcsi ügyvéd.

 

Az mindenképpen érdekes, hogy a gyanú a nyomozás során módosult. Ezt a debreceni védő szerint leginkább az ügyészi előzetes letartóztatást indítványozó, illetve hosszabbító indítványokból, valamint a bírósági végzésekből lehet nyomon követni.

 

„Először őt is emberöléssel gyanúsították, olyan kifejezésekkel, hogy „lelőtték", „megölték" stb. Aztán persze kiderült, hogy Tiszalökön egy fegyverrel, egy lövéssel ölték meg az áldozatot. Itt kezdtünk - kezdtem - pontosítást kérni, mert az köztudott, hogy három felnőtt férfi keze akkora, hogy nem fér hozzá egyszerre egy fegyver elsütőbillentyűjéhez, tehát nonszensz, hogy egyszerre hárman célozva lőhettek. Kértem, hogy ha ez nem evidens, rendeljenek ki új fegyverszakértőt erre a tényre. A nyomozóhatóság írásban közölte, hogy ez nyilvánvaló, és módosították a gyanút arra, hogy ügyfelem, mint fuvaros bűnsegéd, tehát nem tettes, ugyanakkor tudta, hogy társai mire készülnek, ezzel egyetértve vállalkozott a „feladatra". Persze erre nézve sem láttunk eddig semmilyen bizonyítékot, pedig kértük többször is. Legutóbb a bíróság azzal hosszabbította meg az előzetest, hogy védencem a visszaúton már tudta, hogy társai mit tettek, mégis segített nekik eltávozni a helyszínről. Erre utaló bizonyítékot sem láttunk..." - hangsúlyozta az ügyvéd. A Perényi zenei klubba azért hívta annak idején Cs.-t K. István, mert annak burkoló volt az egyik szakmája. Segített a klub felújításánál, majd ott maradt alkalmi munkákra, mint jegyszedő.

 

„A „bravúros" és a „valódi" elfogás között - s erre nézve nyilatkozott a rendőrségnek ügyfelem - 2 és fél óra telt el" - folytatódik az ügyvéd levele. „Elmondta, hogy az intézkedés kezdetén mindenkit a földre parancsoltak, majd a lányokat kiengedték a helyiségből. Ezután minden férfit egyenként igazoltattak, köztük ügyfelemet is, majd elengedték. Elment a szállására, válaszolt pár e-mailre, lévén születésnapja volt, majd elmotorozott a 12 km-re lévő lakására, ahol az apjával élt. Ott melegebb ruhát vett fel - hajnalban, motorral közlekedve ez érthető - majd hívta egy ismerőse egy másik szórakozóhelyről. Ügyfelem odament, újabb 12 km, ott beszélgettek, majd ismét vissza a szállásra, ahol telefont kapott, hogy újra kinyitott a Perényi, menjen vissza dolgozni. Elindult, s útközben észlelte, hogy „gyanús" járművek követik, s a benne ülők igencsak figyelik. Arra gondolt, hogy valószínűleg rendőrök, nem akarta, hogy leteperjék és sérüljön akár ő, akár a motorja, ezért megállt, leszállt és feltette a kezét. Ennyi röviden a bravúros elfogás története.

 

Tovább gondoltuk ezt a dolgot több szempontból.

 

Ezek szerint a Perényiben történt intézkedéskor a rendőrségnek nem volt fogalma arról, hány embert keresnek? Erre utalt is az NNI vezetője, Petőfi Attila még december körül a Hír Tv-ben, amikor azt nyilatkozta, hogy ügyfelem később került képbe."

 

Hogy a Perényiben őrizetbe vett későbbi gyanúsítottak vagy a tanúk említhették esetleg Cs. István nevét, arra nézve azt válaszolta védője, hogy: „Szinte biztos".

 

Barcsi szerint pontról pontra cáfolhatók az előzetes letartóztatás fenntartását kérő ügyészi indítványok, illetve azokat elrendelő bírósági végzések is:

 

„Be. (Büntetőeljárási törvény -T. J.) 129. (2) bek. b.) pont: szökés, elrejtőzés veszélye. 2,5 óra alatt egy gyors motorral meddig juthatott volna? Román-magyar határ 20-25 perc, szlovák-magyar max. másfél óra, de inkább kevesebb, útlevél egyik helyre sem kell. A szlovák-osztrák határ a Felvidéken éjjel átmotorozva sem lehet több három óránál. Ehhez képest megáll és felteszi a kezét, amikor rájön, hogy őt is el akarják fogni. Egyebekben a jogalkotó és sok LB eseti döntés is kötelezően előírja, hogy tényeken alapuló következtetést kell alkalmazni ezen pontra hivatkozásnál, tehát közölni kell, milyen tények, bizonyítékok mutatnak a szökés veszélyére. Persze ilyet, egyet sem láttunk, csak az ezt cáfolókat. Ennyit a szökés veszélyéről....

 

Be. 129. (2) bek. c.) pont: öszszebeszélés veszélye. Ehhez képest legutóbb is olyan „okosan" szállították őket, hogy ügyfelem és K. István egy rabóval (büntetésvégrehajtási szállító járművel - T. J. ) mentek a Kozmából (a börtönből - T. J.) a Thökölyre (a bíróságra - T. J.) az előzeteshosszabbításra. Kb. fél óra menetidő oda és ugyanannyi vissza. Ha akartak, hát beszélgethettek... A tanúk személyét az új Be. szerint a védelem nem ismerheti, illetve csak az általa indítványozottakat. Akkor pedig hogyan lehetne őket befolyásolni? Egyébként erre a Be. miniszteri indoklása is rámutatott még anno, de úgy tűnik, a Budakörnyéki Bíróság gyakorlata ettől finoman szólva is eltérő....

 

Be. 129. (2) d) pont: bűnismétlés veszélye. Itt reális veszélyt ír elő a jogalkotó, amit tényekkel kell az indítványozó ügyésznek alátámasztani, illetve a bírónak a végzésében is tényekre kell(ene) hivatkoznia. Persze ilyenek itt (és gyakorlatilag az előzetes ügyek 90%-ában) nincsenek.

 

Tényekre hivatkozó indoklás sem, de ezt nem ragozom, mert kiderülne a magyar jogállamról alkotott véleményem. Külön tanulmányt érne meg a magyar előzetes letartóztatási gyakorlat, főleg a strasbourgi elmarasztaló döntések mennyiségének tükrében."

 

Az ügyvédek szerint az elkövetők nem vallottak a motivációikról, hogy miért lőttek a cigányokra. A gyanúsításokban mindenesetre az aljas indok egyikőjüknél sem szerepel, pedig ide tartozik a rasszista indíték vagy fajgyűlölet, mint motiváló tényező. Alighanem a vádiratban már benne lesz. Aljas indokból elkövetett emberölés-sorozat esetében - feltéve, ha azt a bíróság jogerősen tudja majd bizonyítani - könnyen tényleges életfogytiglani szabadságvesztés várhat a cigányvadászokra.

 

Az Index viszont rendőrségi forrásból úgy tudja, két elkövető is beszélt a motivációról. Állítólag azt mondták, hogy a gyilkosságokkal az volt a tervük, hogy felkorbácsolják a cigány-nem cigány feszültségeket, polgárháborút szítsanak, aminek végeztével a romákat deportálják Magyarországról. E forgatókönyv szerint direkt választották a lehető legártatlanabb áldozatokat. Utóbbi elgondolást gyengíti az a tény, hogy mindig a cigánysor utolsó házát támadták, vagyis inkább a könnyű stratégiai pontot, mint az áldozatot keresték. Egy kivétellel minden támadás a települések cigánysorán, az utolsó háznál történt. Négy helyszínen öltek a támadók: először Nagycsécsen, Nagy Józsefet és sógornőjét, Illés Évát gyilkolták meg, Illés Éva férjét, Nagy Tibort pedig megsebesítették. Tatárszentgyörgyön a 28 éves Csorba Róbertet és 4 éves kisfiát lőtték agyon, Tiszalökön az 54 éves Kóka Jenőt, az utolsó támadásnál, Kislétán a 43 éves Balogh Máriát ölték meg, 13 éves lányát pedig megsebesítették, maradandó sérüléseket okozva.

 

Életveszélyes sérült volt Alsózsolcán is, az akkor 20 éves Rontó Krisztián medencéjét lőtték keresztül. Piricsén a 65 éves Getyinás Magdolnát sorozták meg sörétes puskával, azóta is a lábában vannak a lövedékek.

 

A rabolt fegyvereket a csoport Perényi 1.-ben rejtette el. A rendőrség egy egycsövű, két dupla csövű sörétes és egy golyós vadászpuskát talált. Egyedül Tiszalökön használtak golyós fegyvert, feltehetően távcsővel szerelték fel, Kóka Jenőt ugyanis 40 méterről, egyetlen golyóval lőtték le. (A gyilkosság után közvetlenül, a helyszínen rekonstruálva a történteket még azt feltételeztem, hogy az áldozatot néhány méterről végezték ki.) A fegyverek a DNS-nyomok alapján három gyanúsítotthoz köthetőek, ők az Index információi szerint a lopott fegyverek közül választottak, és minden elkövető onnantól kezdve a kedvencét használta, ezért is egyértelműek a gyanúsítások. A csoport állítólag egy újabb fegyverrablást is tervezett, egy Hajdú-Bihar megyei laktanyából akartak utánpótlást szerezni.

 

Forrásaink szerint az elkövetők alaposan felkészültek egy-egy helyszínből, Google maps-es terveket, helyszíni fényképeket találtak náluk. A helyszíneket úgy választották, hogy közel (maximum 25 kilométeres körzetben) legyen autópálya, ami megkönnyíti a menekülést. Rendszerint az autót 5-10 kilométerre parkolták le a helyszínekről, és gyalog mentek tovább, feltehetően azért, hogy kivédjék a rendőri ellenőrzést. Több esetben, összesen 11 Molotov-koktélt dobtak a házakra, majd a kigyulladt épületekből menekülő emberekre összesen 63 lövést adtak le.

 

Információim szerint az ötödik helyszín, Alsózsolca után lett a nyomozóknak nyilvánvaló, hogy sorozatgyilkosságról és nem külön eseményszálakról van szó. A sikeres nyomozati eredményeket elsősorban a híváslista-információk és a - például a fel nem robbant Molotov-koktélokról, a lőszerekről származó - DNS-nyomok segítették, a profilalkotásban és a média kezelésében FBI-nyomozók vettek részt.

 

A tarnabodi, majd a nagycsécsi helyszínen talált nyomok után egy piricsei DNS alapján merült fel, hogy rokoni szál lehet az elkövetők között. A Heti Válasz azt írta, egyetlen nyomozó volt, aki a cellainformációk és az elkövetések idejét összevetve rátalált a használt mobilokra. Az elkövetők annyiban (is) hibáztak, hogy nem csak egymást hívták, információink szerint egyszer még a Perényi 1.-be is telefonáltak. Erre több forrásból megerősített és az érintett által a mai napig sem cáfolt (igaz, meg sem erősített) értesülésem szerint jó okuk volt. Ugyanis a tiszalöki akciójuk során a szó szoros értelmében nyakig voltak a slamasztikában: hazafelé tartva beragadt autójuk a sárba. K. Árpád ekkor mobilon fölhívta a Perényi 1. programszervezőjét, Ny. Évát, akiről Debrecenben azt beszélik, hogy a klubban hangtechnikusként dolgozó férfi szeretője volt, és kérte jöjjön el, húzza ki őket. A nő meg is érkezett, de az ő kocsijával nem tudták kirángatni K. Árpád Opel Astráját. Ekkor Ny. Éva segítségért sietett, és végül egy traktoros szabadította ki a sorozatgyilkosság gyanúsítottjainak sárba rekedt autóját.

 

Ny. Évát telefonon kerestem és kérdeztem a fentiekről. A Perényi 1. programszervezője, aki csak becenevén, Nyafiként volt hajlandó bemutatkozni, teljes nevét nem árulta el, annyit mondott, hogy csak abban az esetben hajlandó nyilatkozni, ha azzal segíteni tud a „fiúknak". Magyarázatot kértem tőle azon értesülésemre is, hogy egyesek szerint akár ő is lehetett az, aki a kislétai gyilkosság után feladta a hatóságoknak K. Árpádot és társait, amiért is a rendőrség feltehetően - büntetlenséget garantálva - vádalkut kötött vele. Kérésére az általa megadott e-mail címre is elküldtem kérdéseimet, amelyekre válasz hetekig nem érkezett. Ismételt érdeklődésemre anynyit mondott, hogy nem akar egyelőre beszélni, mert első számú munkahelyi főnökei (a zenei klub csak másodállás) nem örülnek neki, hogy az üggyel kapcsolatban forog a neve a médiában. Annyit azért elárult, hogy többször is kihallgatta már az utóbbi hónapokban a Nemzeti Nyomozó Iroda. (Megjegyzem, a már az ebben az írásban is kényszerűen emlegetett tarnabodi sajnálatos NNI-s malőr esetében is sikerült prezentálniuk a nemzeti nyomozóknak egy olyan különösen védett tanút, akiről a meghallgatása utáni percekben is faluszerte tudta már mindenki, hogy kicsoda. Mint ahogy azt is, hogy alaposan „megvezette" családi bosszúból fakadó pletykálkodásával a gyors siker reményében felajzott, legkiválóbb honi bűnüldözőket. Hogy a mellényúlás miatt három fiatalember több mint egy évig ült előzetesben, az nem igazán érdekelte a rendőrséget. Ők amúgy is csak cigányok voltak, „a tévedés lehetősége benne van a pakliban", vélte egy megkérdezett illetékes, aki ezt csak „nem hivatalosan" közölte velem, hozzátéve, hogy ha lemerem írni a nevét, vessek magamra. Az állítólagos cigányvadászok, meglehet, éppen egy másik (a tarnabodinál sokkal jobban?) védett tanúnak, és nem kizárólag, ahogy azt váltig ismételgette az elfogás után az országos rendőrfőkapitány - a mobiltelefonok cellainformációinak (ilyen módon saját könnyelműségüknek) köszönhetik a lebukásokat.

 

A fent leírt információk valóságalapját ellenőrizendő (mint ahogy a Cigányvadászat Magyarországon 12. folytatásában - Kritika, 2010/6.) nyilvánosságra hozott azon értesülésem megerősítésére, avagy cáfolatára, miszerint Kisléta, korábban Veres János MSZP-s országgyűlési képviselőért lobbizó polgármestere, Pénzes Sándor házára is rá akartak volna lőni „leckéztető szándékkal" K. Árpádék) interjút kértem a NNI és az ORFK vezetőjétől. Talán mondanom sem kell, mindkét helyről csuklóból elutasítottak, az elcsépelt, de már megszokott nyomozás- és kommunikációtaktikai megfontolásokra hivatkozva.

C-PRESS - Népszabadság Online