Tisztelt Olvasó! Sokan talán csak kapkodják a fejüket, hogy mi történik Kelet-Magyarországon, Debrecenben és környékén, hiszen az internetes portálokon egyre másra jelennek meg a nyilatkozatok, petíciók, személyemet és munkámat lejáratni igyekvő írások - és mindezek visszavonásai. A hullámok lassú elültével idejét érzem annak, elmondjam saját megélésem, véleményem, álláspontom ezen történésekről.

 

 

 

 

Először is: lassú víz partot mos. Hosszú távon sokkal inkább hiszek a szakmai programok fontosságában, sikerében, mint a politikai ellenfelek lejáratásában, a sárdobálásban. Rövid távon lehet politikai eredményeket elérni a rivális médián keresztüli 'kinyírásával', de ebből soha nem a roma közösség, a cigány emberek profitálnak, mindig csak egyéni érdekeket szolgál. Az egyén javát (aki pedig esküje szerint képviselni hivatott). Soha nem a közösségéét! És ez teszi igazán szomorúvá, sajnálni valóvá...

 

Aki visszaolvassa a roma portálokat, az egy a személyem ellen folytatott „keresztes hadjárat" nyomaira bukkanhat. Petíciók, nyilatkozatok, vádak, aláírásgyűjtés, lejáratások. Én azonban nem tettem ellennyilatkozatokat. Nem tettem feljelentést a becsületsértések és rágalmazások özönében. Nem dobtam vissza a sarat (pedig nemegyszer nagyon fájt, és bántotta a lelkemet). Komolyan véve a keresztényi elvet, nem akartam ugyanis meghasonlani, és saját népem képviselői, az ellenem felbujtott roma vezetők ellen vagdalkozni. Hittem és hiszek a keresztényi megbocsátásban, az igazság végső győzelmében. Mert ma már nyugodtan mondhatom: nekem lett igazam.

 

Mára minden vádló „mea culpa"-zik, bocsánatot kért, kér. Mintha csak saját romlott alapjaiba dőlt volna e hadjárat. Nem kívánok személyeskedni, s mindenkit felsorolni, emlékeztetni a sok rágalomra, s pártforduló rágalmazóra. Ők adták el magukat, az ő dolguk, hogy elszámoljanak saját lelkiismeretükkel. Még csak a háttérben megbúvó, mindenki által ismert, s több pártfordult neofita által megnevezett főfelbujtóra sem akarom visszadobni a kilőtt szikla-köveket. Sokan talán csodálkoznak ezen. De őszinte hit vezérel, hogy NEM ez a helyes út! A roma politika, közélet épp elég súlyos „kővel" terhelt. Múltbéli bűnök, tisztességtelen eszközök, megvásárolt szavazatok, megélhetési képviselők, eladott becsület. Erőszak, verekedés, civakodás. Ez nem a keresztyéni út. Nem a felzárkózás útja. Nem az integrációé. Nem az erőszakmentességé. Nem a felebaráti szereteté.

 

Sokan kopogtatnak mostanában az ajtómon. Bocsánatot kérnek, magyarázkodnak. Szívesen fogadom őket. Az én ajtóm mindig nyitva áll. És nem tagadom, emberileg is jól esik, ha valaki belátja tévedését, s megnyugtat, hogy végre kezdenek helyre rázódni a dolgok. Kezd helyre állni az igazság.

 

Ahogy egy latin közmondás tartja: 'Aquila non captat muscas.' Azaz: 'A sas nem kapkod legyek után." Vagyis nem kell mindig, minden kis sérelemre reagálni, és magunkkal hordozni egy életen át. Mert ez minket magunkat öl meg, lehetetlenít el. Arra viszont szeretném felhívni a roma közélet szereplőinek figyelmét, hogy a becsületsértéstől és a rágalmazástól a továbbiakban tartózkodjanak. Nem csak velem szemben, hanem egyáltalán a közéleti szereplések, megnyilvánulások során. Mert a végtelenségig nem folytatható a mára sajnos természetessé rögzült sárdobálás, bujtogatás. Előbb utóbb ezek ellen is fel kell valakinek lépnie, szólalnia. Legyen az első lépés a tájékoztatás, a figyelmeztetés. Az 1978. évi IV. törvény - a Büntető Törvénykönyv szerint rágalmazás bűntettét követi el:

 

„179. § (1) Aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást a) aljas indokból vagy célból, b) nagy nyilvánosság előtt, c) jelentős érdeksérelmet okozva" követi el.

 

Becsületsértés: „180. § (1) Aki a 179. § esetén kívül mással szemben - a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben, - b) nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő."

 

Ezek után aki ezt olvassa, nem mondhatja majd, hogy nem tudja, tudta, mit tett. Közelednek a kisebbségi választások. Azt kívánom a cigányság felemelkedése érdekében, hogy végre valóban az eddigi szakmai munka, hitelesség vezérelje a politikai versengést. Ne a minden eszközt megengedő politikai harc és önzés vegyen rajtunk erőt. Ne engedjünk a gonosz csábításának. Ez közös érdekünk!

 

Minden jelenlegi és jövőbeni roma képviselőtársamnak, riválisomnak, s egyáltalán minden cigány embernek azt kívánom, hogy a Jóisten, és a felebaráti szeretet vezesse útján, cselekedeteiben. Az Isten áldja népünket e nehéz időkben! Bízni és hinni kell a kegyelemben. Mert az utunk, a sorsunk egy, akárhol is állunk. De a felelősség is közös!

 

Debrecen, 2010. július 28.

 

Aba-Horváth István

 

C-PRESS