Félidő van, de mihez képest.  A Roma Integráció Évtizede története 2003-ban kezdődött, 2005-re már volt néhány igen laza koncepció-tervezet, míg aztán 2007.  június 28-ra megszületett az OGY határozat, 2007 decemberében a kormányhatározat, 53 pontban összefoglalva azt, amit a kormány a roma integráció érdekében tenni szeretne. Megalakult a Roma Integrációs Tanács, később a Roma Irányító és Monitoring Bizottság, és most nem tudni, hogy tíz-nullás elsöprő többségi vezetésnél félidő van, vagy már rég lefújták a meccset, csak a cigányok nem hallják a sípszót.

Sípszó volt már néhány, a konvergencia program idején is megfújták, egy időben az Intézkedési Terv elkészítésével, ezért fordulhatott elő, hogy  az Intézkedési Terv 53 pontjából 23-at 2008. december 31-ig kellett előkészíteni, tíz programot 2009. december 31-ig. Hangsúlyozom: előkészíteni.

15 programnál szerepelnek az alábbi sokat mondó feladatok: „meg kell vizsgálni”,  „konzultálni kell”,  „ki kell dolgozni”, „forrást nem igényel” ( 7 esetben), „elő kell segíteni”, „meg kell jeleníteni”, „ összhangot kell teremteni”, stb, stb

Kifejezetten cigány programról mindössze 17 esetben beszélhetünk.

Nagy közönségsiker mellett fújta és fújja a sípot a magyar gárda is, jelezve a cigányok kiállítását lehetőleg örökre. Az önkormányzatok is vettek néhány sípot maguknak, jelezve a cigányoknak hol a határ, egyben azt is jelezve nekik, hol határtalan a többség indulata, ha cigányokról van szó.

Végül pedig befújták a nemzetközi pénzügyi, gazdasági, recessziós és mindenféle válságot jelző sípszót, ami azt is jelzi, alapvetően megváltozhatnak a játékszabályok meccs közben, persze kissé egyoldalúan, mint szokás. Amikor elkezdődik a játék, tisztázzák általában, ki kivel van és mik a játékszabályok.  Például az Alkotmány nevű bírónak pártatlannak kellene lennie, ezért igazán érthetetlen miért engedi meg, miért tűri el a  kisebbségi csapattal szemben megnyilvánuló gyűlöletbeszéd korlátlanságát és büntethetetlenségét, amivel megengedhetetlen előnyhöz juttatják saját csapatukat a gyűlölködők, a pszichés terrorral szinte megbénítva  az ellenfél csapatát.

A kisebbség csapatában sok a megvásárolt, lefizetett játékos, ők az ellenfél győzelméért bundáznak. Hosszú meccs ez, sok fordulóval, sok vereséggel, de nem jó játékszabály az, ha mindig csak ugyan az a csapat győzhet, kiütéssel. Nem lehet mindent a körülményekkel magyarázni még a többséghez tartozóknak sem, ha mindig ugyan az húzza a rövidebbet.

Természetesen nincs lefújva ez a képzeletbeli meccs, erőteljes, ám egyoldalú küzdelem zajlik, folytonosan alakul, átalakul a játék, belső rejtett dinamikája lüktetése van, sok, túl sok a sérült a pályán és azon kívül, de játszani kell, az örök (?)  vesztésre ítéltnek még is,mert tudja, hogy van igazságos játékszabály, amely mellett már nem a kiütéses győzelem, a KO- val elszenvedett állandó veresség  determinációja, hanem a játék szépsége,a sportszerűség, az egyenlő esélyek érvényesülnek.

Játszani kell, mert a játék maga az élet.

Az EMBER földi élete hosszabb, mint egy emberi élet.

Zsigó Jenő

Hozzászólások (0)