Üdvözöljük a C-PRESS weboldalán! *** Magyarország és az Európai Unió a cigányokkal együtt egységes, értékes egész! *** O Ungriko Them thaj e Evroputni Unia e rromença kethane si ando jekhipo, thaj e rromença si barvali thaj intrego! *** A szólásszabadság és a véleménynyilvánítás alkotmányos jog! *** A magyarországi cigányoknak is! *** C-PRESS *** Le manusa slobodes te den duma thaj slobodes te phenen so gindinen konstituto hakaj phenel avri! *** Vi le Rromenqe ando Ungriko Them! *** C-PRESS
C-Press
Eltüntették Farkas Flórián elnöki keretét *** Politikai nyomás alatt *** Vádat emeltek a Betyársereg roma családot fenyegető tagjai ellen *** NOVÁK KATALIN: HÁROM INTÉZKEDÉSSEL SEGÍTI A KORMÁNY JÖVŐRE A NAGYCSALÁDOSOKAT *** A gyerekek egy év jóságot, az anyukák két hét türelmet kaptak a csomag mellé a roma önkormányzat kar *** Rostás Winnetou, így cigányozott a jobbikos képviselő *** Drá­mai ti­tokra de­rült fény a 100 Tagú Ci­gány­ze­ne­kar múlt­já­ból *** Jogtalanul vegzálta a cigányokat az önkormányzat *** LMP: Kiállunk a Fálun Gong követői mellett *** Vádat emeltek az EU-pénzből házat építő polgármester ellen *** Rémhírterjesztés miatt a Jobbik feljelenti a nemzeti konzultáció hangadóit *** Már Bristolban is gecizik Orbánt *** A zsi­dó­tör­vé­nyek vissza­ál­lí­tá­sát kö­ve­teli a Job­bik ve­zető po­li­ti­kusa. Vona ma­gá­hoz *** Kihátrálás? - Fidesz: nincs bajunk Soros Györggyel *** Lemondathatják a Jobbik nyugdíjas tagozatának egyik vezetőjét rasszista megjegyzései miatt *** Farkas Flórián megszólalt, és nem szakadt rá a plafon *** Buszoztatott tömeggel mutatná meg erejét Farkas Flórián *** Csalók hitegettek kárpótlással idős embereket *** Tényleg 500 forint belépőjegyet kérnek a cigányoktól egy játszótéren? *** Összeálltak Váradiék ***
Advertisement
fbconnect_user6.jpg
donatehu2.png

Európai Roma Liga

euromaliga.jpg

GYEA

gyea.jpg

Economic Forum

forum_137.jpg

Partnereink

Webriport

Advertisement

Roma Tájház

tajhaz_137.jpg

Kethano Drom


kethanodromlogo.jpg

Hírszolgáltatás

feed image

Az úri Magyarország - ma - TGM cikke
2009-01-03 11:18
Betűméret:   Kicsi: Betűméret csökkentése  Nagy: Betűméret növelése
Az úri Magyarország - ma - TGM cikkeTGM Népszabadságban megjelent cikkét közvetlenül az Attac Magyarország honlapjáról vettük át. A cikk a rendszerváltás óta eltelt két évtized alatt tökéletes alkalmatlanságát bebizonyító magyar uralkodó osztály éles, történelmi visszatekintéssel is párosított kritikája.

 

 

Tamás Gáspár Miklós: "Az úri Magyarország” ma Ahogy tetszik

 

A bérmunka szétzúzza és tönkreteszi az emberi életet, azonban az éhkopptól csak a kizsákmányoló tőkés gazdaságban való foglalkoztatás menthet meg.

 

Látszatra a demokratikus közmûveltség terjedőben van, a helyi és országos politika, a helyi és országos sajtó tónusa, szóhasználata egyenesen pórias, sőt: parlagi. Száraz kommünikében olvashatni, hogy valakit "kirúgtak”, ahelyett, hogy "elbocsátották” vagy "fölmentették tisztségéből”; szónokok akkor is argót, szlenget használnak, ha az alkalom emelkedett irodalmi nyelvet kívánna meg. A stílusvakság "beemeli” a plebejusi idiómát a formalizált szertartásba, s evvel az informális és a formális nyelvhasználat is tönkremegy.

 

Ám a demokratikus kultúra nem ebben különbözik az úrias kultúrától. Nem abban, hogy parlagi, bár lehet az.

 

Mi több, a parlagiasság - amelyet eleink Kármántól, Kazinczytól, de már Apor Pétertől kezdve is annyit szidtak - a dzsentri sajátossága volt. Nagy történetírónk, az egyébként sajnos elvadult soviniszta Grünwald Béla ezt mondja ("A régi Magyarország”, 1888) a tizennyolcadik századi köznemességről: "A helyhez kötöttség, a helyi viszonyokba való elmerülés, az elszigeteltség, más országok gazdasági és politikai viszonyainak nem ismerése magyarázza meg azt a megelégedést, mely a nemesség lelkét eltöltötte. Sejtelme sem volt elmaradottságáról, s nem volt magasabb mértéke, mellyel az ország állapotát megbírálhatta volna. A megyei élet volt a legtágabb kör, melyben mozgott... Eszmék, elvi küzdelmek ismeretlenek voltak ebben a körben, s a következmény a közélet egyhangúsága, meddősége, tespedése volt. [...] A nemzet szelleme tesped, nincs benne fejlődés, megifjodás. Az aggság jelenségeit mutatja egész lénye. A fiatalok épp úgy gondolkodnak, mint az öregek, nézeteik épp oly elavultak, mint ezeké, s az öregek épp oly gyermekesek, mint a fiatalok. [...] Távol a nagyvilág mozgalmaitól, nem tudják meg a külső eseményeket sem, s mert se könyvet, se újságot nem olvasnak, teljesen az apró helyi érzésekbe merülnek. A mûveltség hiánya hozza magával, hogy a nemességnek nincs eszménye, melyet megvalósítson, nincs komoly problémája, melyet megoldjon. A szellem nem izmosodik meg a küzdelemben, hanem elernyed, ellustul, s néhány elavult gondolaton és törvényen kérődzés az egyedüli szellemi munka, melyre még képes.”

 

Ezt az ezerhétszázhetvenes évekről írták az ezernyolcszáznyolcvanas években, de írhatták volna a huszonegyedik század első évtizedéről is. A Nyugat-barátság és az eurománia évtizedében nincs magyar újság, amely akár külsődleges, technikai értelemben képes volna leírni a napnyugati fejleményeket, a külhoni tudósítások kilencven százaléka téves, hibás. A külföldi ösztöndíjasok tízezrei kevesebb "Nyugatot” hordanak haza, mint a tizenhetedik században pár tucat peregrinus diák. De ez talán nem is annyira fontos önmagában - bár az ember kétségkívül jókat nevet azokon az ostobákon, akik "tudásalapú társadalomról” és "információrobbanásról” és "kommunikációs forradalomról” fecsegnek a megdöbbentő, mély mûveletlenség és barbár tudatlanság, a sebes hanyatlás és az egyre sötétülő elmaradottság korában.

 

És itt nem is a szegény adózó népről ("misera plebs contribuens”) beszélek, hanem a polgárságról és az értelmiségről. Azokról tehát, akiknek "szavuk van”. Az itt a kérdés, hogy az ún. "mérvadó” csoportok, rétegek, "körök” mennyire sajátították el azt a kultúrát, azokat a gondolati és erkölcsi-életviteli módszereket, szokásokat és habitusokat, amelyek a demokratikus köztársaságokat életben szokták tartani.

 

A republikanizmus - amelynek a hazai adaptációját előbb e sorok írója, majd Kende Péter akadémikus kezdeményezte a kilencvenes években, később a gondolat rövid karriert futott be először a jobboldalon, majd idén a balközép kormánypropagandában - végül is nem más, mint politikai egalitarizmus. Azaz: a közügyek és a közérdek elsőbbsége a magánérdekkel szemben, ami csak úgy vihető keresztül, hogy a magánérdekek szembefeszülése egymással csökkenthető, enyhíthető. Enyhíthető azáltal, hogy a gazdasági, társadalmi, kulturális és - nem utolsósorban! - jelképes egyenlőtlenségeket csökkentik. Egyszerûen annak révén tehát (és nem erkölcsprédikáció révén!), hogy az egyéni, személyes vagy magánérdekek nem térnek el annyira egymástól, hogy a közjó és a közérdek láthatatlanná és megfoghatatlanná váljék. Vagy ami rosszabb, képmutató csalássá.

 

Az úri Magyarország - ma - TGM cikke 

 

Erős a gyanú, hogy maga a demokratikus köztársaság is csalás - vagy inkább öncsalás. De ha ezt a gyanút most ideiglenesen félre is tesszük, ha időlegesen tudomásul vesszük is, hogy a polgári társadalom még egy darabig fönnmarad olyanként, amilyen, a dolgok átlagos tőkés demokráciához képest is rosszul állnak Magyarországon és Kelet-Európában másutt. A demokratikus köztársaság politikai kultúrája akkor valóságos és valódi, ha a vezető rétegek mindent elkövetnek az "érdekegyesítés” végett. Ezért a polgári nyilvánosság - ha csakugyan demokratikus és szabadelvû - figyelemmel kell hogy forduljon azokhoz a helyzetekhez és környezetekhez, amelyekben az egyenlőtlenséget és igazságtalanságot különösen nehéznek látszik kiküszöbölni. Ezt a politikai vezető réteg (vagy ahogy nálunk nehezen érthető okokból nevezni szeretik: az "elit”) nemcsak azért teszi demokratikus köztársaságokban, mert retteg a társadalmi elégedetlenségtől vagy mert netán "jó a szíve” (avagy: "szociálisan érzékeny”, mondják a félmûveltek), hanem azért is, mert tudja (vagy sejti), hogy a köztársaság politikai közössége (a politikai nemzet) nem lehet cselekvőképes, ha a széttartó vagy egyenesen összeegyeztethetetlen magánérdekek szétfeszítik. (A csoportérdek is magánérdek a nemzeti érdekhez képest.)

 

A "hazaszeretet” klasszikus republikánus fogalma akkor értelmes, ha a közjó csakugyan közös, vagy nagyobb összecsapás és "élethazugság” nélkül közösnek tekinthető, mert valódi közösség felé tart. Az ilyen közösség csak egalitárius (egyenlőségelvû) lehet, még ha persze nem is egyenlő, hiszen ezt a kapitalizmus végső soron nem engedi. Az ilyen közösség kialakítására egyaránt törekedni szokott (volt) a szociáldemokrácia, a keresztyénszocializmus egyik válfaja, a demokratikus polgári nacionalizmus olyan verziói, mint a gaullizmus vagy az, amit az Egyesült Államokban neveznek "liberalizmus”-nak (ilyen az egyre sikeresebb brit liberális párt is), szemben a szó mai kontinentális-európai, így magyarországi jelentésárnyalatával.

 

A republikanizmus - itt egész általánosan: a demokratikus köztársaság elemi alapeszméjének megfelelő világszemléleti beállítottság - nem pusztán az "érdekegyesítést”, tehát: az egyenlőtlenségek fokozatos fölszámolásának (most ne törődjünk vele, mennyire illuzórikus) programját követeli meg, hanem (konkrétabban) az egyenlőtlenségek és igazságtalanságok áldozatai iránti egyértelmû elkötelezettséget.

 

Ez az elkötelezettség, mi tagadás, baloldali természetû - noha az, amit ma Kelet-Európában, így Magyarországon "baloldali”-nak neveznek, nem mindig és nem egészen az, amit e szón a hagyomány szerint érteni szokás -, bár nem kizárólag szocialista módon, hiszen a mai baloldal egyik fő forrása a latin-amerikai, lázadó, a hûbéri fölső klérussal szembenálló népegyház; nálunk ilyesmi persze - a "Bokor” kísérletén kívül - nem létezik. Ez az elkötelezettség ráadásul a baloldali minimum (tévedés ne essék: ez a minimum a baloldal történelmi "táborán” kívül is teljesíthető, erre mind a "keresztyén”, mind a polgári demokratikus patriotizmus szellemében értelmezett "nemzeti” program alkalmas lehetne, ha valaki komolyan venné; a legkiválóbb magyar republikánus írások szerzői, Bibó István és Szabó Zoltán, az ún. "népi” áramlat felől érkeztek; kár, hogy közvetlen politikai utódaik nem nagyon vannak).

 

Nézzük meg tehát, hogyan állja meg ennek az elkötelezettségnek a próbáját a mai demokratikus nyilvánosság azokon a csomópontokon, ahol a legégetőbb szociális problémák gubancolódnak, tömörülnek, parázslanak; tessék metaforát választani. Ezeknek az csomópontoknak a lajstromát az ellenállás gócpontjai szerint veszem sorra.

 

1. Feminizmus. A nőké a legnagyobb hátrányos helyzetû csoport nálunk és mindenütt. Nyugaton és délen (nemcsak Latin- Amerikában, hanem még Indiában is!) azonban a nők hátrányos munkapiaci megkülönböztetése, családon belüli bántalmazása, szexuális kizsákmányolása, szüntelen nyilvános megaláztatása (l. a "Magyar Hírlap” múlt hétfői számának utolsó lapján a nagyméretû színes fényképet) ellen komoly ellenállás mutatkozik, amely áthatja a közszellemet. Magyarországon sikeres akció zajlott le az állatkínzás ellen, de kétlem, hogy a nők és a gyerekek rendszeres, mindennapi kínzása ellen, a nők és a gyerekek szexuális rabszolgasága ellen hasonlóképpen sikeres tiltakozási akciót lehetne véghezvinni. A feminizmus, amely a "férfi” és a "nő” társadalmilag megkonstruált különállása, hierarchikus egyenlőtlensége ellen száll síkra, és manapság az emberi emancipáció talán legfontosabb "ügynöke”, még szitokszó hazánkban. Az ingyen végzett házimunka, a "több munkáért kevesebb bért” következetes alkalmazása nőkre, a szexuálisan kihívó és engedelmes női magatartás megkövetelése, a kettős (nemi) erkölcs: mindezek a premodern korból örökölt, ősi elnyomási és kizsákmányolási formák, amelyek a nép többségét (a nők többen vannak) sújtják. A magyarországi közvéleményt sajnos nem háborítják föl a rendőri, ügyészi, bírói gyakorlat szörnyûséges nőellenes stiklijei, amelyekre pl. a Habeas Corpus Munkacsoport derített fényt. E sorok írója - elkötelezett feminista - az egyik budapesti egyetem "Gender Studies” tanszékén oktat vendégelőadóként. Köztiszteletben álló társadalomtudós barátom, fémjelzett baloldali, megvetően kérdezte tőlem: "A vaginológiai szakon tanítasz, öreg?” - de ő még csúnyábban mondta.

 

2. Szakszervezetek. Köztudomású, én is írtam már róla (legutóbb "A helyzet” c. könyvecskémben, Bp.: ÉS, 2002), hogy Magyarországon - bár ez enyhébb formában világjelenség - odáig fajult a masszívan antiszociális közvélekedés, hogy némelyek a munkásosztály puszta létét is letagadják, ha eltekintünk a militáns jobboldal vezéreinek "büdös proli”-zásától. Az árutermelésben, bérmunkában foglalkoztatottak (a nép többsége) érdekei ellentmondásosak: maga a bérmunka és a munkamegosztás szétzúzza és tönkreteszi az emberi életet, másrészt azonban az éhkopptól csak a kizsákmányoló tőkés gazdaságban való foglalkoztatás menthet meg. A dolgozókat képviselő szakszervezetek (amelyeket a hazai sajtó "érdekvédők”-nek nevez, mintha a munkáltatók szövetségei nem érdekvédelemmel foglalkoznának) dolga az, hogy a munkaidőt és a munkaintenzitást csökkentsék, a munkabért növeljék, a szociális/egészségügyi ellátásokat bővítsék. Ez a dolguk, de ezt egyre nehezebb végezniük, többek között azért, mert a szakszervezetek presztízse alacsony ("médiaimázsa” egyenesen pokoli). A velük szembeni szokványos ellenvetések (korrupció stb.) a magas presztízsû intézményekkel (bankok, államapparátus, ügyvédi irodák, tévé stb.) szemben is megállnak, mégsem ássák alá az utóbbiak iránt a közbizalmat. Az alacsony munkabérek "beruházás- és tőkevonzó szerepe” dogmává vált nálunk, ahol a leghatékonyabb népjóléti intézkedéseket a tőke javára szokták foganatosítani. Az Audi győri üzeme, amely a vállalat összforgalmából 12 százalékkal részesedik, az adókedvezmények következtében mintegy 74 százalékkal járul hozzá a multinacionális Audi-csoport nyereségéhez - írja Dorothee Bohle ("Eszmélet” 59, 2003. ősz).

 

Magyarországon van Európában a legkevesebb sztrájk, az is többnyire állami vállalatoknál, irántuk a társadalmi szolidaritás - enyhén szólva - csekély. Nyugaton a sztrájktörő stigmája végzetes: angliai játszótereken a "scab” olyan sértés, amelyet a srácoknak kötelező megtorolniuk, majdnem olyan rossz, mintha valakit rendőrnek ("pig”) gyaláznának. Hazánkban csak a méltatlan kiváltságok megőrzéséért "sztrájkkal” fenyegetőző, szélső reakciós Magyar Orvosi Kamara élvez tekintélyt: no persze, a MOK hatóság is, kötelező tagsággal, a világtörténelem első sztrájkoló hatósága - legközelebb majd az ügyvédi kamara hirdet munkabeszüntetést. A kötelező egyeztetést elmulasztó, különféle színárnyalatú kormányok simán megússzák; a munkavállalók szóvivőjét, dr. Lőrinczét, aki tömeges elbocsátásokat követel a közszolgálatban (amelyhez semmi köze), senki nem billenti - persze szimbolikus értelemben! - tunikán. A melós akkor kerül csak szóba, amikor kiderül, hogy az idióta oktatási rendszer miatt nincs elég szakmunkás, a hatalmas (főleg "rejtett”: ki elől?) munkanélküliség mellett is külföldről kell majd hozatni.

 

3. Környezetvédelem. Két kereskedelmi rádió "zöld” mûsorát is a Paksi Atomerőmû Rt. szponzorálja. A rádióhallgatók harsány kacagása nem hallatszik be a stúdióba. Az ökologista/zöld mozgalmak (amelyeknek már csak Magyarországon létezik romantikus-reakciós változatuk, de hát ez itt természetes) presztízse is roppant alacsony, "médiaimázsuk” - akár a szakszervezeteké, akár a bontakozó antiglobalista mozgalmaké - "primitivista”, "gépromboló”, "technikaellenes”, "haladásellenes”, teljesen indokolatlanul. A legtöbb kormányzat eszményi kliense a lombos-dombos kertvárosból a kormányzati és banknegyedbe repesztő autós. A fosszilis üzemanyagokat kitermelő, az építőipari és a telekspekulációs lobbi szükségtelen, sőt: kártékony autópályákkal tömné tele az országot az olajtársaságok hasznára és dicsőségére, autópályává merészelné bővíteni a rakpartot ahelyett, hogy a helyiérdekû ("elővárosi”) és helységközi vasutat, a földalatti- és villamospályákat bővítenék, hogy folyami uszályokra kényszerítenék a teherforgalmat, hogy kitiltanák a nagyvárosi belterületekről a gépkocsikat, hogy történnék végre valami a szelektív hulladékhasznosítás ügyében. A kánikulában halálra égünk, füstöt és fémrészecskéket lélegzünk be, belefulladunk a saját mocskunkba, de a magyarországi közvélemény számára mindez "fakszni” és "demagógia”: még az autómentes napokon is energiazabáló, ricsajos "rendezvényekkel” piszkolják be az utcát, az áhított csönd - csönd! csönd! csönd! - helyett.

 

4. Antirasszizmus & pozitív diszkrimináció. Bíró András (alternatív Nobel-díjas!) a két héttel ezelőtti "Élet és Irodalom”-ban arra javasol stratégiákat: miképpen lehetne elérni, hogy a cigányellenesség "ciki” legyen. Ebben az ügyben a magyar társadalom szánalmasan csődöt mondott. Úgy, ahogy van. Ez az egész magyar nép, az egész magyar nemzet sara még akkor is, ha a felelősség nem egyformán oszlik meg a néprétegek, gondolkodásformák és politikai irányzatok között. A szómágia következtében az "affirmative action” még érvényes magyar neve, a "pozitív diszkrimináció” rendes fajgyûlölő hisztériát vált ki még a magyar szociálliberálisok között is, akik - mint e hasábokon már régen kénytelen voltam megírni - a Ku-Klux-Klanhoz hasonlóan "fordított rasszizmusról” fecsegnek, amikor a "halmozottan” hátrányos helyzetû (h. h. h.) kisebbségek számára az efféle társadalomban egyedül hatékony technika kerül szóba. Haladó körökben jobb helyen a pozitív diszkrimináció ellenfelei nem szalonképesek. Újra és újra fölmerül a kisebbségek regisztrációjától való félelem - kisebbségi kataszter nélkül pedig a fajüldözés és fajgyûlölet miatti hátrányok sújtotta népességet segélyezni se lehet, politikai reprezentációja is lehetetlen, amint az ún. "kisebbségi önkormányzatok” évtizedes botránya is jól mutatja.

 

A "kvótákkal” szembeni finnyás ellenszenv egyszerûen azt mutatja, hogy az uralkodó osztály tőkeerős és hatalmi befolyással rendelkező csoportjai semmit - de semmit! - nem óhajtanak tenni a fajüldözéstől szenvedő kisebbségi etnikumok érdekében, csak az egyébként csakugyan undorító médiarasszizmus különlegesen visszataszító esetei miatt sivalkodnak. (A "gyûlöletbeszéd”-et tilalmazó törvényjavaslat mellett kiállnak a legtöbbet bántott és gyalázott kisebbségek - a cigányok és zsidók - képviselői, pedig ez a törvény csak a szabadságot korlátozná és a fajgyûlöletet fokozná őrjöngésig. Ehelyett lankadatlan antirasszista küzdelmet kell folytatni - ha nem vagyunk lusták.) Annak, hogy kevés roma fiatal végez egyetemet, nem ez az oka meg az meg amaz, hanem az egyenlősítő reformokkal szemben álló, minden néprétegben fölöttébb népszerû rasszizmus. Az a fikció, amely szerint ez az állam az egész politikai közösség, az egész nép, az egész politikai (honpolgári, cívis) nemzet állama, lelepleződik azáltal, hogy a romák nem hajlandók regisztráltatni magukat, mintha ismét koncentrációs tábortól kellene félniük. Ez indokolatlan félelem, de azért sokatmondó. Az ország a rasszista szegregáció felé tart, és csak kevesen lépnek föl ez ellen az életveszélyes disznóság ellen. S ha megteszik, gúny s közöny a jutalmuk. Nem hiszek az ájtatos antirasszista népnevelésben, ha a viszonylag jól eleresztett többség nem hajlandó áldozatra a szenvedő kisebbség érdekében - hogy a dúsgazdag kisebbségről ne is szóljunk. Nem jótékonyságra van szükség, hanem népjogokra.

 

A cigányság jogcíme a különleges kedvezményekre nem vitatható.

 

5. Nemzeti önrendelkezés & a népek közötti egyenlőség. A kelet-közép-európai országok belépése az Európai Unióba igen kedvezőtlen körülmények között megy végbe. A gazdasági válság, s ezen belül a "népjóléti állam”, az ún. szociális ellátórendszerek (társadalombiztosítás, egészségügy, nyugdíj, oktatás, tömegközlekedés, kultúraterjesztés stb.) mély krízise mindenütt fölhevítette a nemzeti önzést, az idegengyûlöletet, mindenekelőtt a bevándorlókkal, migránsokkal, vendégmunkásokkal szembeni ellenséges érzületet, amelyet egy-két kivétellel minden nyugat-európai kormány és parlamenti párt kihasznál - szavazatszerzésre és "rendcsinálásra”. Magyarországon (pár kivétellel: Böröcz József, Melegh Attila, Greskovits Béla, D. Bohle és kevesen mások) alig-alig tárja föl valaki a közvélemény előtt, mennyire másodosztályú tagjai leszünk mi az EU-nak. A kelletlen beletörődés a csatlakozásba is teljesen szervetlen: a sajtó, a rádió úgyszólván csak - a szakcikkekben és szakmûsorokon kívül (ebben a Klub Rádió a legjobb) - a pályázatírásról, azaz a pár ezer euróért való kunyerálásról és kuncsorgásról rinyál, a pimasz kéregető szokásos szerepében. Megjósolható: az EU belépés nacionalista hullámot fog kiváltani, olyan ostoba "kuruc”-"labanc” ellentétet, mint az első világháború előtt az értelmetlen kardbojtos-obstrukciós "függetlenségi” politika volt, örök szégyenünkre. Az amúgy is ingatag nemzeti mûveltség tovább gyöngül majd, s ezt mûveletlen nemzeti duzzogás helyettesíti. Ugyanakkor nem részesülünk majd méltányos elbánásban, nem szólhatunk bele a dolgokba - csak az erős és gazdag nyugati nemzetállamok szegülhetnek szembe a központi eurokráciával, nem mi, elmaradott és tudatlan, rosszhiszemû jövevények -, a közös humanista gondolatkincs nem lesz elmélyíthető, mert mindent, ami jó, a primitív sovinizmus majd "idegennek” tüntet föl. Másrészt a nacionalistáknak igazuk volt és van: az összeurópai köztársasági rendnek - már szellemi alapítója, Immanuel Kant szerint is - az egyenlőség, a népek egyenlősége lehet csak az alapja. Erről pedig szó sincs. Jó mulatást, bárdolatlan európázók és gyökértelen magyarkodók, "új földesurak”, elvi öngyarmatosítók, "mucsai kozmopoliták” (Illyés szava) és újpogány táltosok.

 

6. A szépség lázadása. Szeretném, ha mindenki elolvasná Váradi Júlia kiváló interjúját Janáky István építésszel ("Mozgó Világ”, 2003/9). Ritkán születik ilyen megvilágító, egyszerre időszerû és idő fölötti szöveg látszólag múlékony, feledésre ítélt mûfajban. Janáky mester elégikus, bár józan és engedékeny nyilatkozatában elsiratja Budapestet, ezt a páratlan természeti adottságokkal és történeti átkokkal vert metropolist ("Budapest vérfürdőváros”), amelyet tönkretett és tönkretesz a haszonlesés, az ízléstelenség, az ostobaság, minden idők legsilányabb uralkodó osztályának procc, újgazdag, önző, sznob, antiesztétikus és életellenes gusztusa. Gyakorlatilag nem épült szép ház Budapesten - és más városokban se nagyon - évtizedek óta. Féltő gonddal restaurálják a Gresham-"palota” homlokzatát, amelyet építésekor épp akkora fölháborodás fogadott, mint később a mellette éktelenkedő bunkerzöld "spenótházat”. (Ez nem Janáky mester példája.) Még a múltból is a vacak tetszik ezeknek, mint az irtózatos Mátyás-templom és a többi bazári ócskaság, a históriai gagyi. A vad és szívós, sötét és rejtélyes Pestet telerondítják sokemeletes semmikkel. Épületek ritkán váltják ki azt a hatást, mint a Kálvin téri "ensemble”: ásítani kell tőle. Mindezt a bódésorok, a vásári "rendezvények” és a ha-kell-ha-nem járdaszéli "kávéházak” (s a járdán terpeszkedő autók, a járdán süvítő kerékpárosok) erőltetett, vigyori derûje önti le kissé romlott szószszal. Minden a gyalogos, a nagyvárosi kószáló, az igazi modern ember - a töprengő, a tûnődő, a merengő, a társalgó, az enyelgő - ellen.

 

Mindent halálra ítélnek, ami lassú és halk. De persze azt is, ami harcias és büszke. Az ember szépérzéke, nyelvtani aggályossága épp oly jó kiindulópontja az ellenállásnak, mint bármi más. Hisz ez lehet az erkölcsi intuíció formája.

 

Az erkölcsi intuíció a demokratikus kultúrában az erő, a túlhatalom, a hierarchia ellen hat, amennyiben van a demokratikus köztársaságnak saját kultúrája. De ez itt még "az úri Magyarország”, amely túlságosan parlagi és alpári még ahhoz is, hogy elnyomó jellegét leplezze, ahol a pénzhez, sikerhez, befolyáshoz való törleszkedés nyers és nyílt, ahol mindenki azt képzeli, a világ mindenütt olyan, mint ez a szerencsétlen Magyarország.

 

Végképp komikus, amikor a hatalmasokhoz való törleszkedés eltéveszti a címzettjét, mint az Amerikában közutálatnak örvendő szegény Teller Edénk posztumusz "levele” által kirobbantott röhejes affér megmutatta. Miért számított volna szegény néhai Edénk véleménye, aki természetesen nem is konyított (szerencséjére) a magyar politikához? Mert "híres” volt: Amerikában, és összeköttetésben állt a legrosszabb körökkel. A pénzes amerikás magyar körülötti hajcihő a "Noszty fiú” és "Az éhes város” és a "Dollárpapa” óta közhely a magyar folklórban. Ez a bagázs semmit se változott, pont olyan buta és modortalan, mint százötven évvel ezelőtt.

 

Evvel a rövidlátó, tudatlan, felelőtlen, bumburnyák uralkodó osztállyal vagyunk megverve. Ez vezeti a demokratikus köztársaságot. A vesztébe.

 

A szerző filozófus

 

C-PRESS - gondolkodjunkegyutt.hu

 

 

 

 

AUTOBUS.HU

AUTOBUS.HU

Magic Team Kft hirdetései

magicteam.jpg

Szentandrássy István Kossuth-díjas festőművész

almoskonyv_250px.jpg
 

Fővárosi Roma Nemzetiségi Önkormányzat

Fővárosi Roma Nemzetiségi Önkormányzat

Értéktér - Infovideó

Get Flash to see this player.

 

 

Témajavaslata van?
Küldje el nekünk!

Tovább

Riportot rendelne?
Kattintson a részletekért!

Tovább

Szívesen lenne riporter?
Velünk kipróbálhatja magát!

Tovább

 

Pannónia Biztosító

Horoszkóp

Harmonet horoszkópok
Mindenkinek akinek lelke van
  • Vasárnapi HarmoNet horoszkóp 2020-06-21
    Mára tovatűnik a nehézkesség, lassúság. Felgyorsulunk, érdeklődésünk kitágul. Szívesen beszélgetünk, ismerünk meg új arcokat. Igaz, hogy kissé pletykássá válunk, ami nem tesz jót a munkakapcsolatainknak! Ma a reuma okoz panaszokat. Fájdalmas időszakokat jelent, így a nagyon megterhelő. A tünetek mérséklésére jó módszer, ha egy héten egyszer zöldségnapot tartunk, ami segíti a méreganyagok kiürülését a szervezetből. Segíthet a hagyományos fizikoterápiás kezelés.
  • Tanító pofonok - Így ne legyél ezotroll
    Ne aggódj, nem Makarenkó előtt akarok főt hajtani! Sallert sem ígérek senkinek, még annak sem aki egyébként megérdemelné, mert mi van, ha mégsem az a legjobb megoldás? A tanító pofon ugyanis létezik, de én nem helyeslem. Ettől ő még köszöni szépen jól van. Sőt, a sok ezónyálon csúszó spiricsiga még kiemelt figyelmével eteti is a pofonosztókat. Bocs, én nem állok be a sorba. Nem kérem a pofont és oda állok amellé, aki a pofont kapja. Elterjedt egy eléggé idealista, félre...
    image
  • Szombati HarmoNet horoszkóp 2020-06-20
    Ma érzékenyebbek leszünk a megszokottnál, ezért könnyebben megsértődünk. Vigyázzunk jobban egymás lelkére, mert a ma ejtett sebek nehezebben gyógyulnak. Ne ma provokáljunk veszekedéseket! Ma érzékenyebb a gyomor területe, ne végezzünk operációkat ezen a területen! A gyomorproblémák, emésztési problémák gyakran javulnak, ha néhány napig csak zöldségfélét fogyasztunk. A gyümölcskúrák nem túl jók, hiszen savasítanak.
  • Pénteki HarmoNet horoszkóp 2020-06-19
    Ma érzékeny hangulatban leszünk, mindent a szívünkre veszünk. Akár ok nélkül is megsértődünk. A békülés nehéz lesz, inkább duzzogva vonulunk félre. Nincsenek ínyünkre az új helyzetek, új arcok. Ma azt tapasztalhatjuk, hogy felszaporodik a víz szervezetünkben. Néhány kilóval többet mutat a mérleg, de nem kell pánikba esnünk, hiszen ez nem valódi súlygyarapodás. Megtehetjük, hogy csalánteát iszunk, - kúraszerűen ? hat héten keresztül.
  • Csütörtöki HarmoNet horoszkóp 2020-06-18
    Ma már nyugodtabb hangulatban leszünk, - nyoma sincs már bennünk a tegnapi feszültségnek. Türelmesen dolgozunk, és az sem ráz meg nagyon, ha sok munkával kell megbirkóznunk. Ma érzéki hangulatban leszünk, így minden olyan szépségápolási praktikát élvezünk, amely egyben kellemes is. Jó ötlet egy finom masszázs, s ha már masszíroztatunk, akkor kérjük meg a masszőrt, hogy tápláló krémmel végezze a műveletet!
 

Bulvár hírek

Összeálltak Váradiék

2017. October 12.

article thumbnailTöbb mint négy év kihagyás után, néhány hete újra összeállt a Váradi Roma Café. Egyik legnagyobb slágerük klipjében gyermekek szerepeltek. Azóta sok idő telt el, a szereplők felcseperedtek, egyikük már...
Teljes cikk

Pápai Joci megszólalt a cigányozós címlapról

2017. May 19.

article thumbnailEzt egy újság nem engedheti meg magának - mondta Pápai Joci arról, hogy a Ripost propagandalap az eurovíziós döntő előtt a címlapon azzal biztatta, Hajrá cigány!
Teljes cikk

További hírek

Sport hírek

Magyarország felkészült a nyári sportesemények biztosítására

2017. July 05.

article thumbnailMintegy másfél éves munkával mostanra felkészültek a hazai szervek az idei nyár három nagy hazai sporteseményének biztosítására - mondta Csampa Zsolt, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára...
Teljes cikk

Szellő Imre nyerte a főmeccset a profi bokszgálán

2017. April 23.

article thumbnailSzellő Imre szerezte meg a Boksz Világszervezet (WBO) nemzetközi cirkálósúlyú bajnoki övét és a magyar bajnoki címet a székesfehérvári Magyar Ring Gálán, miután technikai KO-val győzött Tóth...
Teljes cikk

További hírek