Megvetéssel
vegyes indulattal teszik fel gyakran
cigány értelmiségieknek a kérdést: „miért nem tudtok ti összefogni, húsz,
harminc képviselőtök lehetne a parlamentben, ti lennétek a mérleg nyelve, hát
nem értitek?”
De,
értjük, mondjuk ilyenkor, és hosszú elemzésekbe bonyolódunk a kisebbségi
törvényről, amivel visszahozták a cigányoknál az egypártrendszert, a
választójogról, hogy ti. a magyarok választhatták maguknak a cigány vezetőket
és nem a cigányok. A súlyos kontraszelekcióról, a szakmai, intellektuális és
erkölcsi deficitről, amely uralja az OCÖ-t és környezetét, arról hogy a
legszegényebb a legnehezebben szervezhető, arról hogy a politikai elit
lemondott a cigányokról, talán a cigány értelmiség is, az OCÖ meg egyenesen
ellensége lett a cigányoknak, amire jó néhány jel mutat. Most egy ilyen jelet
tárgyalunk. Egy jelecskét a sok közül.
A
mostani vezetők közül sokan 1995-től, a kezdetektől tagjai az OCÖ-nek, így Balogh József, aki most elnökhelyettes, és
Kolompár Orbán, az utóbbi két ciklus elnöke is. Érdekes volt tőle olvasni az első
két ciklusban szövetségesként támogatott Farkas Flórián OCÖ elnöki
tevékenységéről szóló politikai kritikáját, mert az akkori kritika mára már
Kolompár politikai credója lett. Kolompár
az OCÖ Roma Társadalmi Integrációs Programja 2003.-2006. politikai
programfüzetében így fogalmaz: „Az előző
OCÖ törvényi jogosítványaival visszaélve a romákat érintő, a romák életére
hatással lévő kormányzati koncepciók előkészítéséből …… a civil szervezeteket
oly módon kiszorította, hogy közben ezekben a folyamatokban nem vett részt.
Amikor részt vett, akkor is a kormányzati intézkedések kiszolgálója és az OCÖ
vezetés …. érdekeinek kiszolgálója volt csupán. Ma már jól látható, hogy a
rábízott felelősséggel és hatalommal visszaélve a roma közösségek fejlődését,
modernizációját az eddig működtetett rendszer tartósan hátráltatta,
visszavetette. A roma civil szervezeteket pedig, kihasználva a kormányzati
támogatottságát, saját érdekeinek megfelelően megpróbálta elsorvasztani,
perifériára szorítani.” Eddig a 2003-as idézet.
Gyöngyszem
ez a kritika egy olyan embertől, aki nyakig benne volt az 1995-2003. közötti
„rendszer”, az OCÖ működtetésében. Ezt az állításomat alátámasztandó, újabb
gyöngyszemet idézek Kolompár Orbán 2007. áprilisi beszédéből./www.nekh.gov.hu/.
„Nagyon nehéz lesz ennyi jó hozzászólás
után az én mondandómat elmondani. Éppen ezért én a végén kezdeném: a civil
szféra és az önkormányzatok szerepe. Úgy gondolom, hogy ma a civil szféra az
országos önkormányzatok kontójára erősödött meg. Ami akkor okoz problémát,
hogyha a civil szféra megpróbálja semlegesíteni az országos önkormányzatok
szerepét. Ezért kérem a szaktárcák és egyéb intézmények vezetőit, hogy
gondolkodjanak el azon, hogy hogyan lehet ezen változtatni, hiszen az adott
kisebbségek legitim módon megválasztott testületei az országos kisebbségi
önkormányzatok. Egyrészt azért is mondom ezt, mert nagyon sokat hallom állami
és kormányzati szervektől, hogy a civil szférát meg kell erősíteni. Meg kellene
nézni, hogy a 2006-os választások során melyik az a civil szerveződés, például
roma vonalon, aki legitimációs támogatottság szempontjából meg tudott erősödni.
Azt már megszoktuk, hogy az” oszd meg” elv alapján mindig kell egy másik oldal,
amivel az önkormányzatokat háttérbe lehet szorítani. Ezt már megszoktuk az
elmúlt 16 évben. De bízom benne, hogy az elkövetkező 4 évben ezen megpróbálunk
majd valamelyest változtatni.”
Tegyük
fel a kérdést, mi történne, ha a magyar gárda szeretné a cigány civil
szervezetek elsorvasztását, perifériára szorítását elérni, a roma közösségek
modernizációját, fejlődését hátráltatni? Kolompár Orbán ezt akarja. Mi történik
akkor, ha az OCÖ elnöke lobbizik a kormánynál a cigány civil szervezetek ellen?
Ez nem költői kérdés. A következményeket
ismerjük. Az OCÖ szembefordulása a civil
szervezetekkel és a cigány értelmiségiekkel, mint látjuk régi keletű és
rendkívül eltökélt. Vagy eltökélt.
A
rendszerváltás elején a hatalom arra törekedett, hogy mindenképpen leválassza a
cigány értelmiséget a cigányokról. A szándék eszközévé tették a Lungo Dromot,
az MCF-et és szövetségeseit . A kapott feladatot az OCÖ engedelmesen
végrehajtotta. „Minden hatalmat az OCÖ-nek,” sugallja Kolompár a beszédében.
Sajnálatos, és a cigányok külön tragédiája, hogy a kétes választási győzelemmel
nem jár több ész, intelligencia, korrektség és elkötelezettség, és az el nem
végzett középiskolai, egyetemi tanulmányok diplomáit sem adják át az OCÖ
elnököknek és társaiknak a képviselői megbízatással. Ennyi ésszel aztán
lobbizhat az OCÖ a civil cigány szervezetek ellen a kormánynál, a különböző
közalapítványoknál, a monitoring bizottságokban, a RIT-ben és a RIMB-ben is,
amelynek első elnöke –ha majd működni kezd- mit
ad Isten, Kolompár Orbán lesz.
A
civil szervezetek hallgatása, esetenként korruptsága, gyávasága,
megfélemlítettsége, mind hozzájárult a Farkas Flórián, és most Kolompár Orbán
féle nyomorúság fennmaradásában. A civilek hallgatnak a nyilvánosság előtt. A néhány
és ritka kivétel pedig visszhang és
támogatottság nélkül marad. Ha el is
olvassa a cigány közélet néhány tagja ezt az írást, Kolompár kirohanását, támadását
a civilek ellen, alig hiszem, hogy bármi is változna. Nem fogják követelni
Kolompár lemondását, végleges kiszorítását a cigány közéletből. Ezzel szemben
az OCÖ elnök továbbra is el fogja érni a célját, a civilek háttérbe szorítását,
támogatásaik további megvonását. Visszahozza az egypártrendszert a cigány
közéletbe, személyi kultusszal, dogmatizmussal, korrupcióval, populizmussal, az
előző század módszereivel lép fel a cigányok ellen. Viaskodhatunk elmúlt, de
még velünk élő korok árnyaival, stupiditásával, miközben a XXI. század
modernizációs bástyáit kellene ostromolni, bevenni a cigányságnak. Most még más történik. Az OCÖ
ostromolja a cigányokat maradiságával, kövületi változatlanságával, bumfordi
ostobaságaival.
Egy
alkalommal a Magyar Gárda ellenes aláíró ívek kibocsátása idején -de azt
megelőzően- tanácskoztunk a Roma Integrációs Tanácsban szükséges
együttműködésről az OCÖ vezetőivel. Hosszasan győzködtem Kolompárt, Dógi
Jánost, Balog Józsefet, Bogdán Jánost arról, hogy tegyék az aláíró ívek mellé az
OCÖ-Civil Ernyő-Roma Parlament megállapodását, hogy az aláírók a gárda elleni
tiltakozásuk mellett kifejezhessék pozitív akaratukat és egyetértésüket
követelésként a megállapodás politikai,
szakmai céljai mellett. A 2007.08.30-án aláírt megállapodás a Roma Integráció
Évtizede program időszaka alatt a kormány és a Roma Integrációs Tanács
feladataként fogalmazta meg a cigányság munkanélküliségének 10 %-alá szorítását
a jelenlegi 80 %-kal szemben, a cigány telepek felszámolását, a teljes
elnyomorodást konzerváló, a kitaszítottságot véglegesítő, az egész társadalomra
veszélyes tömegjelenség megszüntetését. A civil szervezetek és ckö-k alanyi
jogú, normatív központi támogatását, a cigányság alapintézményeinek
létrehozását, a felül nyitott oktatási ösztöndíjrendszert, a cigányságra
fordított fejlesztési források nyomonkövetését és rendszeres hatásvizsgálatát.
A ma is érvényes megállapodás -amely szerint az OCÖ, a Civil Ernyő és a Roma
Parlament ezen célok mentén a Roma
Integrációs Tanácsban elkötelezetten együttműködnek- a Roma Parlament RIÉP
programját vette át, tartalmát magam fogalmaztam.
Több
órás vita és meggyőzés ellenére az OCÖ érvek nélkül utasította el a javaslatot,
ezért a gárda megszüntetését aláíró –állítólag- 75 ezer ember nem fejezhette ki
aktív akaratát a munkahelyteremtés, a telepfelszámolás és a többi követelés
mellett, sőt, nem is találkozott azokkal. Tragédia ez. Az OCÖ politikai bukása
és a romák társadalmi veresége. A képviselet nélkül maradás testesül meg e döntésben.
Most a magyar gárda és a goj motorosok lépnek fel a cigányok
munkahelyteremtéséért, tudjuk, hogy álságosan, a közvélemény befolyásolása
szempontjából viszont hatékonyan. Ha az
OCÖ akkor nem utasítja el az együttes, a
gárda ellen indított és a megállapodásban foglalt célok mellett indított mozgalmat, meglehet, a követeléseket több
százezer ember írja alá és ma évekre szóló alapprogramja lenne a magyarországi
cigányságnak. Így OCÖ médianyomulás van csak, a romák nézik a tv-ben Kolompárt
minden elnapolt tárgyalás után 1 percig.
Valójában
mindenki civil. Megengedhetetlen és értelmezhetetlen az OCÖ szembefordulása a
civilekkel, azaz a cigányokkal. A civil önszerveződés a demokrácia alapja, a
társadalmi együttműködés feltétele, a hiteles érdekképviselet lényegi formája,
és főleg az önvédelem nélkülözhetetlen eszköze, akár kormányról, pártról,
Gárdáról vagy OCÖ-ről legyen szó. Akárhogy is van, tény, hogy az OCÖ vezér felszólalása
a Miniszterelnöki Hivatal és a NEKH kormánytisztviselői előtt a magyar gárda
„becsületére” válna.
Akkor
most gondolkodjunk.
C-PRESS - Amar Drom 2008. júliusi szerkesztői jegyzet
