Magyarország berágott a cigányokra, A magyar gárda nyomvonalán haladva az igazságosság nevében bátran rendet rak a szociális ellátás, a segélyezés, a cigány népszaporulat, a „nemzés joga”, a kötelező közmunka-kényszermunka területein. Egyelőre. Ne hogy má!

 

 

A statisztikai diszkrimináció drámai tényei biztosítják a célszemélyek –a romák – pontos célzását. Ami a nem sikerült a fejlesztéspolitika terén – célcsoportként megtalálni a cigányokat – az most sikerülni látszik.

 

Ez egy újabb történelmi tapasztalat arról, hogy sokkal jobban látja a cigányokat Magyarország, ha szankcionálni kell, mint amikor „felemelni, beilleszteni, támogatni” igyekezett. Szlogenszerűen fogalmaztak az előző, kommunista-szocialista demokráciában. A cigányokat az 1961-es párthatározattal nem létezőnek tekintették, akiknek nyelvük, kultúrájuk nincs, ennélfogva  nemzetiségi jogaikat sem adták meg. A rendszer magabiztosan nyilatkozta, hogy a fajgyűlölet ellen nem kell tenni semmit, mert a „szocialista embertípus” kinevelésével rövid időn belül teljesen megszűnik. Ugyanakkor kialakította és mérhetően felerősítette a „bűnöző cigány” mítoszt a többségi társadalom szocialista embertípusaiban. Mindez eleven örökségünk, Mária Terézia „humánus” intézkedéseivel, a fasiszta népirtás örökségével együtt.

 

A cigányokról hat mítosz él a többségben. Bűnözők, idegenek, nevelhetetlenek, élősködők, munkakerülők, túltámogatottak.

Akkor is, ha az azonos élethelyzetű csoportokénál semmivel sem magasabb a romák által elkövetett bűncselekmények száma. Ha évszázadok óta Magyarország a hazájuk. Ha születésük pillanatában az emberi fajra jellemző valamennyi képességgel bírnak. Akkor is, ha a legnehezebb, legmegalázóbb munkákat végeztetik velük a legalacsonyabb fizetségért. Akkor is, ha ingázva, munkásszállásokon leélve az életüket felépítették fél Magyarországot segéd-, betanított és szakmunkásként. És akkor is, ha a szociális és egyéb támogatások töredéke jutott el hozzájuk a jobb helyzetben lévő, magasabb társadalmi presztízsű fehér középosztálybeliekhez képest. (Szalai Julia kutatása.)

 

A kommunista demokrácia egyszerre csinált áldozatot a cigányokból – bűnbakot, önhibást – és egyszerre igyekezett féken tartani a cigányellenességet.

A kapitalista demokrácia, amiben élünk, ebből a szempontból válságos helyzetbe került. A szabad identitásválasztásról szóló cinikus ajánlat a romáknak láthatóan nem oldotta meg a fajgyűlölet problémáját.  A faji kérdés ugyanis társadalmi konstrukció, a többség ítélete, szankciója a stigmatizált kisebbségről. A többség dönt arról, hogy ad-e „nekik” munkát, biztosítja-e számukra a az állandó foglalkoztatást; a „tudás” lehetőségét, esélyét, tárgyi és társadalmi feltételeit, az együttélés -dolgozás-tanulás jogát. Az eltérő bőrszín ellenére az emberi méltóságot, önbecsülést. Vagy alárendelt, alattvaló népcsoporttá zülleszti, akivel bármikor bármit megtehet.

 

A munkanélküliségi mutató 7 % körül mozog az utóbbi években. A cigányoknál 75%-os, és 19 éve nem csökkent egy százalékkal sem. A cigányoknak Magyarország nem ad munkát. Ha mégis, akkor az ma már zsellér, napszámos, éhbéres munka, ami nem jár nyugdíjjogosultsággal, egészségügyi ellátási jogosultsággal. Ellátják talán, de aztán jön az APEH.

Magyarország súlyos morális válságba sodródott a cigányság társadalmi-közéleti lezüllesztése, társdalomból történő kiszorítása és megalázása miatt. A korlátlan és büntethetetlen gyűlöletbeszéd szabadságának törvényi biztosítása a cigányokat telibe találta.

 

A „népet leváltani nem lehet”, előző rendszerből is már jól ismert politikai gagyija ebben a rendszerben fénykorát éli egy nem éppen fénylő demokráciában. Az oktatási intézményeket fenntartó önkormányzati rendszeren akadálytalanul ment át a „spontán oktatási szegregáció”, a cigány gyerekek kiszorítása cigány osztályokba, iskolákba, és a szellemi fogyatékos gyerekek tanintézményeibe. A nép akarata érvényesült, és láthatóvá tette egy etnikailag végérvényesen (?) kettéosztott ország árnyképét.

A nép most tovább megy ennél. A nép nem emlékszik már a dolgozó cigányok tömegeire, sem arra, hogy a cigányok tíz körömmel kapaszkodtak a munkahelyeikbe, esélytelenül.

 

A kapitalista demokrácia választás elé került. Vagy munkahelyeket létesít 300 000- 400 000 cigány munkavállalónak, vagy – elkerülve a tömeges éhínséget, a közvetett népirtást – a különböző címeken adható szociális ellátásokon keresztül a vegetálás, a tömeges mélyszegénység szintjén életben tartja a romákat. Ezt választották, ezt az egyoldalú „társadalmi szerződést” az állam és a cigányok között (A cigányok a rendszerváltás éveiben mind a munkát választották volna.), amit most igyekszik felrúgni a népképviselet.

 

Tudható volt előre, hogy a cigányok sorsa három generációra megpecsételődik, amikor tömegesen kikerültek az állandó foglalkoztatottságból. Ahogy az is, a felnőttek után a gyerekek is áldozattá válnak. Hetedíziglen, mert a cigányok élethelyzete, amit a többség kényszerít rájuk, a megerősödött fajgyűlölet alapja lesz, fajtaspecifikummá, stigmává alakul a többség szemében.

 

A kálvária, a vesszőfutás, a megkövezés, a tizedelés sokáig fog tartani.

Mindkét fél életében – magyarok és a cigányok életében is visszafordíthatatlan folyamatok zajlanak. A faji elkülönülés a munkamegosztásban, az oktatásban, és a lakóhelyeken visszafordíthatatlannak látszik. Ez már egy új Magyarország! Ma már nem tehető fel reálisan az a kérdés, hogy a cigányoknak van-e joguk együtt dolgozni, együtt tanulni, együtt lakni magyar-fehér kortársaikkal! Az elutasító válasz már rég megszületett. A kötelező közmunkavégzéséhez kötött segélyezés  megalázottabbá, még alsóbbrendűbbé stigmatizálja a cigányokat. Félelmetes következményei lehetnek a kezdeményező helyi törvényhozás elterjedésének, netán állami szintre emelésének. Ha megtörténik, az már a többséget is stigmatizálja.

A cigányok – 350-400 ezer fő – visszavezetése az állandó foglalkoztatásba  jóval többe fog kerülni, mint amivel most közmunka-kényszermunka címén próbálkoznak! Mérhetetlen cinizmussal.

 

A Roma Parlament a cigányokat érintő fejlesztéspolitika legfontosabb elemének a cigányokat súlytó 75-80%-os munkanélküliség 10% alá szorítást tartja. Vonzó, az emberi élet feltételeit biztosító munkabérek megállapítása alapkövetelmény a mostani, a létminimum szintjén történő vegetálást konzerváló éhbérezéssel szemben.

 

Kérjen Magyarország nemzetközi segítséget!

 

Kérjen az EU-tól új forrásokat, a fejlesztési források újraelosztásán, a cigányok munkahelyteremtésének, a cigánytelepek felszámolásának címén.

 

Sok százmilliárd forintot, amit a politikai hatalom képviselőinek merni kell a romákra fordítani. Magyarország az EU-ra hivatkozott eddig, amely állítólag megtiltotta az etnikai jellegű hátrányok kezelését EU-s forrásból. Egyértelműen tisztázni kell, hogy ez az állítás igaz-e!

 

Kérjen Magyarország kormányszinten segítséget az EU tagországaitól.

 

Ajánlja fel a környező országok munkaerőpiacainak a cigányok fizikai munkaerejét, szerzett szaktudását, tapasztalatát az építőiparban, bányászatban, nehéziparban, metróépítésben, a mezőgazdaságban.

 

Kérjen kvótát Ausztriától, Németországtól, Olaszországtól, a franciáktól és másoktól, amellyel befogadnak országaikba vendégmunkásként harminc, ötven vagy százezer cigány munkavállalót.

 

Mindezt azt követően, hogy Magyarország elismeri és beismeri, képtelen volt és a jövőben is képtelen lesz munkahelyeket teremteni cigányoknak és tömegesen elhelyezni őket a magyarországi munkaerőpiacon, elsősorban a cigányokat körülvevő és politikailag erőteljesen manipulált cselekvő faji előítéletesség miatt. Vizsgafeladat ez az unió és a tagországok számára egyaránt, az uniós eszmék, mint a „szolidaritás”, a „munkaerő szabad vándorlás”, „európai társadalmi kohézió” és a „kultúrák egymás mellett élése” érvényesülésében, ha a cigányokról van szó.

 

Az EU felelősséggel tartozik a magyarországi cigányság helyzetéért korábbi, a cigányokra nézve súlyos negatív következményekkel járó döntései miatt.

 

Magyarország és az EU számára tanulságos a következő történet: egy fiatalember elmegy a híres, idős szobrászművészhez és elmondja, hogy szeretne a tanítványa, és nagy művész lenni. Az idős mester megkérdezi tőle, mit szeretnél alkotni, ha nagy művész leszel? A tanítvány azt válaszolja: szeretnék faragni egy gyönyörű elefántot! A mester a kezébe ad egy vésőt, egy kalapácsot, odavezeti egy hatalmas márványtömbhöz, majd azt mondja neki: Szedj le mindent erről a márványtömbről, ami nem tartozik a gyönyörű elefánthoz. ”

 

Helyettesítsük be szimbolikusan az elefántot a társadalommal, vagy még inkább a cigánysággal. Tanuljunk meg végre leszedni róla mindent, ami nem tartozik a „gyönyörű cigány” képhez. Az alkotáshoz. Az értékhez.

 

A cigányoknak a magyarok szemében is becsületes, munkaszerető, hazaszerető, segítőkész, áldozatkész, tehetséges embereknek és népcsoportnak kell látszódniuk egy humánus és erkölcsös társadalomban, hogy ők is ugyanennek láthassák, és ne csak annak tartsák magukat.

 

„ A valóság úgy alakul, ahogy közelítünk hozzá.” – mondta egy Nobel-díjas tudós, Ilya Prigogine.

 

Magyarországnak nagyon fontos szem előtt tartani ezt az intelmet.

Ezt a  bölcsességet.

 

Zsigó Jenő

Amaro Drom 2008. júniusi lapszám

 

C-PRESS