Üdvözöljük a C-PRESS weboldalán! *** Magyarország és az Európai Unió a cigányokkal együtt egységes, értékes egész! *** O Ungriko Them thaj e Evroputni Unia e rromença kethane si ando jekhipo, thaj e rromença si barvali thaj intrego! *** A szólásszabadság és a véleménynyilvánítás alkotmányos jog! *** A magyarországi cigányoknak is! *** C-PRESS *** Le manusa slobodes te den duma thaj slobodes te phenen so gindinen konstituto hakaj phenel avri! *** Vi le Rromenqe ando Ungriko Them! *** C-PRESS
C-Press
Eltüntették Farkas Flórián elnöki keretét *** Politikai nyomás alatt *** Vádat emeltek a Betyársereg roma családot fenyegető tagjai ellen *** NOVÁK KATALIN: HÁROM INTÉZKEDÉSSEL SEGÍTI A KORMÁNY JÖVŐRE A NAGYCSALÁDOSOKAT *** A gyerekek egy év jóságot, az anyukák két hét türelmet kaptak a csomag mellé a roma önkormányzat kar *** Rostás Winnetou, így cigányozott a jobbikos képviselő *** Drá­mai ti­tokra de­rült fény a 100 Tagú Ci­gány­ze­ne­kar múlt­já­ból *** Jogtalanul vegzálta a cigányokat az önkormányzat *** LMP: Kiállunk a Fálun Gong követői mellett *** Vádat emeltek az EU-pénzből házat építő polgármester ellen *** Rémhírterjesztés miatt a Jobbik feljelenti a nemzeti konzultáció hangadóit *** Már Bristolban is gecizik Orbánt *** A zsi­dó­tör­vé­nyek vissza­ál­lí­tá­sát kö­ve­teli a Job­bik ve­zető po­li­ti­kusa. Vona ma­gá­hoz *** Kihátrálás? - Fidesz: nincs bajunk Soros Györggyel *** Lemondathatják a Jobbik nyugdíjas tagozatának egyik vezetőjét rasszista megjegyzései miatt *** Farkas Flórián megszólalt, és nem szakadt rá a plafon *** Buszoztatott tömeggel mutatná meg erejét Farkas Flórián *** Csalók hitegettek kárpótlással idős embereket *** Tényleg 500 forint belépőjegyet kérnek a cigányoktól egy játszótéren? *** Összeálltak Váradiék ***
Advertisement
fbconnect_user6.jpg
donatehu2.png

Európai Roma Liga

euromaliga.jpg

GYEA

gyea.jpg

Economic Forum

forum_137.jpg

Partnereink

Webriport

Advertisement

Roma Tájház

tajhaz_137.jpg

Kethano Drom


kethanodromlogo.jpg

Hírszolgáltatás

feed image

Romahelyzet Magyarországon
2008-06-10 10:08
Betűméret:   Kicsi: Betűméret csökkentése  Nagy: Betűméret növelése
Romahelyzet MagyarországonMegbukott a telepfelszámolás, nem sikertörténet a roma gyerekek integrációja, változatlan a cigány munkanélküliek száma, drámai a romák egészségügyi helyzete. Hat éve volt a szociálliberális koalíciónak, hogy mélyreható változásokat indítson el a magyarországi cigányság helyzetében.

 

 

Nem tette, ezért tovább romlik a lassan negyedszázada munka nélkül tengõdõ, apartheidszerû körülmények között élõ, gyermekeiket cigány többségû iskolákba járató romák élete. Az alábbiakban sorra vesszük, mit és hogyan szalasztott el a 2002. óta hatalmon lévõ kormány a romákkal kapcsolatban. Az elsõ részben a lakhatást és a nem létezõ munkahelyteremtést vizsgáljuk, míg a második részben az oktatással foglalkozunk. „Ezt az MSZP-t ismerjük, Gyurcsány Ferencet még nem" - írta Gyurcsány kormányfõvé választásakor Zsigó Jenõ. A Roma Parlament elnöke úgy vélte: a szocialisták romaügyi politikusai mindeddig csak ártottak a cigányságnak. A roma elit többsége bizakodva tekintett Gyurcsányra, aki kormányprogramjának vitáján lovári nyelven szólalt meg a parlamentben, és magyarok és romák közös országáról beszélt. Habár beszélgetõtársaink többsége úgy vélte: kevés politikus értette meg olyan mélységben a magyarországi cigányság problémáit, mint Gyurcsány, a konkrét tettekben ez nem tükrözõdik. A 2004-es kormányprogram csak szûkszavúan említette a romákat, egy 2005-ös Amaro Drom interjúban pedig a kormányfõ már nem akart külön a cigánysággal foglalkozni, hanem csak a szegényekkel, továbbá elfogadhatatlannak tartotta a pozitív diszkriminációt, és túl balhésnak a roma vezetõket. 2005-ben pedig azzal döbbentette meg a roma közvéleményt, hogy úgy vélte: jobb a roma gyerekeknek, ha kiemelik õket családjukból. Tavaly Alsóvadászon arról oktatta ki a romákat, hogy „- Menni kell, dolgozni kell. Nekem is dolgozni kell." 

 

 

„- Sokáig úgy gondoltam: Gyurcsány lesz az a miniszterelnök, aki kõkeményen lép fel a leszakadás ellen, a politikában pedig végigviszi azt a szemléletváltást, ami Amerikában Johnson és Kennedy alatt történt a feketékkel" - mondta a Mgayar Narancsnak Horváth Aladár, aki éveken át a kormányfõ, elõtte pedig Medgyessy Péter tanácsadója volt. Habár az elõzõ szocialista kormányfõ 2002-ben „cigányügyi vállalásokkal" hajtott a roma voksokra, miniszterelnöksége alatt kevés érdemi dolog történt. A rendszerváltás óta második szociálliberális kormány egyik nagy hazugsága a telepfelszámolás ígérete volt. A körülbelül hétszázhetven telepbõl négy év alatt mindössze 29 településhez nyúlt hozzá a kormány - ebben az ütemben kábé 25 év múlva tûnne el az összes embertelen gettó. Már ha nem számolnánk azzal, hogy nagy ütemben nõ a gettósodó települések száma.


De nézzük a számokat. A legutolsó, Kemény István vezette reprezentatív cigányfelmérés szerint legalább a romák hat százaléka, körülbelül 36 ezer ember lakik klasszikus cigánytelepeken (harminc éve még a romák több mint fele). A cigánytelep fogalmába Keményék nem értették bele a településszéleken létesült Cs-házas, szocpolos telepeket, vagy a valamikori munkáskolóniának épült, de cigány szegregátummá vált képzõdményeket. Megjegyzik azonban, hogy a szegregáció mértéke nem változott: a falusi romák hatvan százaléka a település szélén lakik, és szomszédjai többsége roma. A Debreceni egyetem kutatói csak az ország keleti megyéiben számoltak 35 ezer teleplakót, míg az ÁNTSZ 767 cigánytelepet regisztrál. Ráadásul a romák többsége gettósodó településeken, zsákfalvakban, slumosodó városszéleken nyomorog. Havas Gábor szociológus 2004-ben körülbelül száz olyan településrõl tudott, amelyek végérvényesen szegény-cigány gettóvá váltak, további száz pedig hamarosan az lesz.

A telepfelszámolást már Torgyán József is pedzegette, de miniszterelnökként Medgyessy tûzte elsõként zászlajára. Romaügyi államtitkára, Teleki László azt ígérte: 2006-ig a telepek fele eltûnik, de legalábbis elkezdik felszámolni õket. Lévai Katalin minisztersége idején a kormány azzal haknizott, hogy tíz-tizenötmilliárdot fordít e célra. Az összeg nagy részét kölcsönbõl fedezték volna: az Európa Tanács Fejlesztési Bankjának (CEB) hiteléhez négymilliárd forint önerõre lett volna szükség - erre a Pénzügyminisztérium a 2004-es költségvetési tárgyalásokon (a száznapos program okozta hiány után) azonban nem volt hajlandó. A politikai akarat pedig - ahogy több kormányposztot betöltõ roma beszélgetõtársunk fogalmazott - „túl gyenge volt". A sok porhintés után a valóság: 680 millió, az eredetileg beharangozott összeg öt százaléka maradt. A felszámolás szót gyorsan modellkísérletre cserélték.

BOLDOGAN ÁSSÁK A GÖDRÖT

A szociális minisztérium egy 2004-es kutatás alapján kezdett kísérletezgetni. Havas Gábor és Szuhay Péter tanulmánya még a cigánytelepeken élõk társadalomba való visszavezetését jelölte meg célnak. Szerintük a telepeket nem lehet drasztikus módszerekkel felszámolni, mert újra kialakulnak. A tanulmány elõírja, hogy az önkormányzatoknak csökkenteniük kell a szegregáció mértékét. A terv szerint a családok 47 százaléka költözött volna új lakókörnyezetbe, 20 százalékuknál pedig lakóhely-rehabilitációt végeztek volna.


Mindebbõl alig valami valósult meg. „Mivel nem volt pénz, Teleki behívta egyenként a nyertes polgármestereket, hogy addig nem állnak fel, amíg jónéhány tételt ki nem húztak a pályázatokból. Ezzel máris kiherélték a program komplexitását" - mondta el a Narancsnak a program egy akkori ismerõje.


Ráadásul már a meghívott települések köre sem volt mentes a politikától: volt falu, amelyet képviselõ lobbizott be a nyertesek közé. A nyertesek egytõl egyig kisebb települések: az ország valódi gettóihoz (Tiszavasvári, Hajdúhadháza, Alsózsolca, Putnok) ennyi pénzbõl hozzányúlni se lehetett; a szerencsés kiválasztottak között pedig csak kevés családot érintett a program.


Az apró szépséghibák mellett (Galambokon cigányfürdetõvel küzdöttek volna az integrációért) lényegesebb kérdés volt, hogy a 2005-ben nyertes kilenc nyertes településbõl néhány nem is tudta hova integrálni a romákat: Uszka és Tiszabõ majdnem tiszta cigány falvak. „Nem volt világos, mi a prioritás: integrálni kell, vagy házakat festegetni" - jegyezte meg a program egyik volt mentora (lásd: Szép, színes házak címû keretesünket). Nem mintha a helyi romák nem örültek volna, hogy házukba bevezetik a gázt, a vizet, elvezetik a szennyvizet, elszállítják a szemetet, és egyáltalán: emberhez méltóbb körülményeket biztosítanak. Sokat lendített a programon a Roma Oktatási Alap plusszpénze is, amelybõl tanodákat indítottak. A hosszabb távú fenntarthatóság azonban kevéssé biztosított, hiszen valódi munkahelyteremtésrõl nincs szó, és sok helyen ötven kilométeres körzetben sincs munka. A minisztérium 2006-os propaganda-kiadványa is fõleg a közmunkával, közhasznú munkával dicsekszik, de sok roma örömmel vett részt az „önkéntes árokásás"-ban, valamint „Többen éltek az alkalmi munkavállalói könyv adta munkaerõ-piaci lehetõségekkel" - bármit is jelentsen ez.


Hogy a szociális minisztérium mennyire szívén viseli a kérdést, abból is látszik, hogy másfél hónapon át (!) sem volt képes lapunknak megszólalót biztosítani. Úgy tudjuk azonban, hogy a programban dolgozók szerint az egyik legfõbb baj egyes települési vezetõk rasszizmusa: az egyik kelet-magyarországi nagyvárosban, amikor kiderült, hogy a cigányteleprõl beköltöztetnének öt roma családot, aláírásokat gyûjtöttek - a tárca nem tudta elkölteni az erre szánt pénzt. Volt olyan is, ahol már majdnem aláírták a házvételi szerzõdést, ám a helyi ügyvéd riasztotta a polgármesteri hivatalt, ahol rögvest rálicitáltak az összegre. 2006-ban 11 további település ötszázmilliót, 2007-ben 9 település 660 milliót kapott.

MILLIÁRDOK A KUKÁBAN

A romák foglalkoztatásához képest a telepügy valódi siker-sztori; munka terén ugyanis semmi változás nem történt. Az adatvédelmi törvény miatt nincs nyilvántartva, ki a roma, ezért sem a KSH-tól, sem a munkaügyi hivataloktól nem kaphattunk ilyen adatot. Ám az 1993-as foglalkoztatási mélypont óta országosan is kevés változott, kutatók szerint pedig a romák helyzete csak rosszabb az átlagnál. Kemény Istvánék kutatása szerint 2003-ban a 15-74 év közti romák 21, míg a nõk 15 százaléka volt foglalkoztatott. 1993-ban nagyjából ugyanez volt a helyzet. 1971-ben viszont még a cigány férfiak 85, a nõk harminc százaléka dolgozott. Ráadásul 2003-ban a dolgozó romák alig hatvan százalékát foglalkoztatták teljes állásban; a többieket rendszertelenül és feketén.


A foglalkoztatással kapcsolatos számok attól drámaiak, hogy épp az elmúlt években uniós milliárdokat öntöttünk ki munkahelyteremtésre. Ferge Zsuzsa-Darvasi Ágnes-Bass László kutatása szerint 2001-2006 között alig érzékelhetõen javult a foglalkoztatottság - kivéve a szegények körében, ahol romlott.


Az uniós források eddigi hasznosulása súlyos problémákat vet fel. Lapunk birtokába került egy, az 1999. óta futó Phare roma-programokat értékelõ NFÜ-tanulmány. Ennek 2008. márciusi vezetõi értékelõje döbbenetes képet fest a pénzek felhasználásáról. Csak néhány példa: habár számos programot elvben a hátrányos helyzetû településeknek szántak, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár vagy Baranya megyékben pont õk maradtak ki. Pénzpocsékolásra számos példát hoz a tanulmány. Miközben a Phare három projektje 5,6 milliárdot tapsolt el foglalkoztatásra, addig az Országos Foglalkoztatási Alap hasonló idõben teljesen hasonló három projektre 2,1 milliárdot.


A legtöbb Phare-nyertes olyan térségekben született, ahol egyébként alig van vállalkozó. Hiába képeztek tehát ki a háromezer résztvevõbõl 789 (!) parkgondozót, 90 (!) motorosfûrész-kezelõt, és 148 betanított útfenntartót¸ az emberek továbbfoglalkoztatása bizonytalan volt.

A tanulmány szerint nincs intézményesített utófigyelés, ezért azt se tudni, kik vettek részt a programokban, és mi van velük. A projektek során nem vették figyelembe, hogy mely térségnek mire lenne szüksége, és egyáltalán: mely szakma piacképes. A drámai eredmények: a támogatott foglalkoztatottak közül egyetlen sem dolgozik alkalmazottként, a többség visszatért a feketemunkához, vagy a segélyezéshez. És persze: települési szinten jottányit sem csökkent a munkanélküliség.


De nézzük, mi a baj. A TÁRKI már egy 2005-ös, roma foglalkoztatási programokat elemzõ tanulmányában megírta azt, ami az állami szereplõk többségének most kezd leesni. Hogy tudniillik hiába a hátrányos helyzetûeknek kiírt pályázat, ha nem tudják, hogy kell pályázni. Ezért a tõkeerõs, pályázatírásban gyakorlott (csak ritkán roma) szervezetekhez jut a pénz, nem oda, ahol szükség lenne rá. A Tárki szerint az elköltött milliárdoknak „semmilyen érzékelhetõ, mérhetõ hatásuk nincs a romák munkaerõ-piaci pozíciójára."


Beszélgetõpartnereink többsége is úgy vélte: a legtöbb projekt épp a céllal ellentétes hatást ért el, és nem hogy megmozdította volna a romákat, de még inkább a települések kegyuraitól tette függõvé õket. Az induló programok nagyjából annyira piacképes szakmákhoz segítették hozzá a romákat, mint a kosárfonás; még ez is több azonban, mint a telepprogramból már megismert „saját lakóhely rendbetétele", ne adj isten árokásás.

Az önkormányzatok persze úgy trükköznek, ahogy tudnak: egy-egy szívüknek kedves közmunkást futtatnak több programon át (habár a cél minél több ember foglalkoztatása), vagy épp olyanokat vesznek be a programba, akik nem is munkanélküliek, és papíron továbbfoglalkoztatják õket.

AZ UTOLSÓ ESÉLY

Totális csõd - így értékelték roma szempontból cigány vezetõk az uniós pénzek elsõ hullámának (nft1) hatását egy korábbi Roma Cafe rendezvényen. Horváth Aladár, Zsigó Jenõ, Ürmös Andor és mások egyetértettek abban, hogy a források nem mindig jutottak el az érintettekhez. Márpedig, ha a 2007-13-ig tartó uniós második hullámmal is ez történik, az a romák végleges leszakadását eredményezi majd.

Az uniós pénzek elosztása égetõen fontossá tette a cigánykérdés kontra szegénykérdés dilemma feloldását. A szegénykérdés hívei szerint nincs szükség az uniós források cigánypénzként címkézésére. Fergéék legutóbb azt állapították meg, hogy habár 2001 és 2006 között a szegény népességen belül jelentõsen emelkedett a roma népesség aránya (24-rõl 32%-ra), szegénységük csak bizonyos metszetekben mélyült tovább. A szegénység szerintük tehát továbbra sem roma kérdés, de inkább az, mint korábban volt.

„- Egy nem roma és egy roma munkakeresõnek nem azonosak az esélyei. A cigányság az õt érõ diszkrimináció miatt speciális helyzetben van. Ha általában hátrányos helyzetûeknek szánt pénzeket osztunk el, azok nem jutnak el a romákhoz" - érvel Mohácsi Viktória. Az SZDSZ Európa Parlamenti képviselõje csalódott a magyar kormányban, hogy az a pénzek tervezésekor végig arra hivatkozott: az EU nem engedi a cigányrubrikát. Egy januári EP-határozat megnyitja az utat ezelõtt is. Mohácsi szerint a pénzeket cigány szervezeteknek kell elosztaniuk. „Súlyos elõítélet, hogy ellopnák. Az oktatás terén például a tanodák felét a ckö-k mûködtették."

Hasonlóan látja Zsigó Jenõ is. A Roma Parlament elnöke szerint a cigányokat etnikai hovatartozásuk miatt éri hátrány, ezért a cigánysághoz tartozásuk miatt kell részesülniük a forrásokból. „A cigányok átkeresztelésének történelmi hagyományai vannak, (új magyar, új paraszt, sajátos szociális népréteg, stb.), de mind súlyos kudarcot vallott. A cigányok emberi méltóságát sérti, hogy a kormány hátrányos helyzetûként tartja számon õket: ezzel stigmatizálja, és az etnikai hovatartozásától menekülõ csoportnak tekinti a cigányokat."

A kormányzatban pozíciót vállaló romák többsége azonban úgy véli: nincs szükség külön etnikai programokra, párhuzamos cigány struktúrákra. Ez csak tovább súlyosbítaná az etnikai feszültségeket, és érdemtelenül juttatna azoknak a (csekély, de egyre növekvõ számú) romáknak, akik arra nem szorulnak rá. Sokan azt se szeretnék, ha C-betû lenne a személyi igazolványukban, márpedig egyfajta nyilvántartásra a pénzek rubrikázásához szükség lenne.

A kérdés, úgy tûnik, kormányzati szinten eldõlt: az Új Magyarország Fejlesztési Terv kevés helyen nevesíti a romákat, célcsoportjai elsõsorban a hátrányos helyzetûek. „Attól, hogy nem romaként van címkézve, még romákhoz is eljut számos forrás. Ha utat építünk az Ormánságba, attól az õ életük is könnyebb lesz. Ha iskolát újítunk fel egy olyan településen, ahol a felnõtt roma lakosság aránya ötven százalék alatti, az iskoláskorúaké ötven fölötti, akkor az milyen pénznek számít?" - érzékeltette a probléma komplexitását egy NFÜ-s forrásunk. Szerinte tévedés azt hinni, hogy az uniós pénzek életszínvonal-emelésre valók, ahogy az is helytelen megközelítés, hogy a fejlesztéspolitikának a társadalompolitikát kellene pótolnia.

Az oktatási integrációra szánt közel negyvenmilliárdról állítható a legbiztosabban, hogy nagyrésze a roma gyerekekhez jut el. Eközben a legtöbb program nagyszerûen eladható cigánypénzként, miközben nem feltétlenül az. Jó példa erre a cigányság integrációjának felgyorsítására létrejött európai Roma Integráció Évtizede Program financiális háttere. Habár ennek 2005-ben kellett volna elindulnia, a legtöbb részprogramja csak négy év késéssel, 2009-ben kezdõdik. A forrásokat fõleg az ÚMFT biztosítja. A trükk azonban a régi: romapénznek vannak beállítva olyan, hátrányos helyzetûekre szánt összegek is, amelyek egy része feltehetõen sose jut cigányhoz. A program alá belapátolták az összes, hátrányos helyzetûeket érintõ projektet: így úgy lehet eladni, hogy már megint súlyos milliárdokat költöttünk a romákra.

OKTATÁS

Kormányzati jó szándék, törvénymódosítások, pénzek és pozíciók ellenére nem sikertörténet a roma gyerekek integrációja. A szabad iskolaválasztás, a többségi szülõk és a tanárok többségének ellenállása, valamint a rendszer kijátszhatósága miatt a cigány gyerekek drámai mértékû leszakadása az elmúlt hat évben kevéssé változott.

Hétmilliárd. Ennyi ment el az elmúlt években oktatási integrációs célokra. Hogy pontosan milyen eredménnyel, nem tudni. Tilos az etnikai hovatartozás nyilvántartása, az oktatási tárca pedig eleve hátrányos helyzetû gyerekek támogatásában gondolkodott. Azaz: nincs adatunk arról, hogy hány cigány-osztály szûnt meg, hány cigány iskolát számoltak fel, hány településen szûnt meg a szegregáció, és mi történik a beintegrált cigánygyerekekkel.

De haladjunk sorban!

A magyar oktatási esélyegyenlõtlenség kérdése nemcsak roma ügy: egy PISA-felmérés szerint Európában nálunk nyom legtöbbet a latban, hogy ki milyen családba születik. A romákat azonban a szociális hátrányokon túl kõkemény faji megkülönböztetés is éri.

A 2003-as Kemény-kutatás szerint a teljes iskoláskorú népesség 15 százaléka roma (jó hír a rasszistáknak: a romák gyerekvállalási hajlandósága csökken). A rendszerváltástól a kétezres évekig meredeken emelkedett a külön cigány osztályok száma. Amíg '92-ben csak minden 12-13. roma tanuló járt roma többségû iskolába, addig 2000-ben már minden 6-7. Kétezerben hétszázhetven homogén cigányosztály volt Magyarországon, és a roma iskolások több mint egyharmada cigány többségû osztályba járt. A roma gyerekek aránya 1230 osztályban meghaladta az ötven százalékot, 740 sztályban pedig a 75 százalékot.

Mea Culpa Magyartól

A 2002-ben hivatalba lépett oktatási miniszter szívügyének tekintette a romák iskolai elkülönítésének felszámolását. Magyar Bálint törvényi változtatásokkal, pénzzel, erõs jogosítványokkal felruházott miniszteri biztosi pozíció létrehozásával indított. Igaz, volt mit jóvátennie: korábbi, a Horn-kormány alatti minisztersége idején bevezetett felzárkóztató normatíva járult hozzá ahhoz, hogy rendszerszerûen és állami pénzbõl különítették el a roma gyerekeket. „Arról persze szó sem volt, hogy szegregálni kell; a rendszer magától kezdett így mûködni. Hiba volt, amit 2002-tõl azonnal korrigálni kezdtem." - gyakorolt önkritikát lapunknak Magyar Bálint.

A 2003-ban bevezetett integrációs normatíva alapelve épp az együttoktatás volt, valamint az, hogy az iskolának ne érje meg fogyatékossá nyilvánítani a gyereket. Az iskolarendszer ugyanis nemcsak különbözõ társadalmi helyzetû gyerekek között szemezget, de etnikailag is minõsít: a szegény roma gyerekek szociokulturális hátrányait (nem ismeri a ceruzát, kisebb a szókincse) genetikailag determináltnak veszi, és gyakran bõrszín alapján küldi õket a - mára elfeledett szép kifejezéssel élve - gyogyóba.

A közoktatás terén tett lépések, például a buktatás feltételeinek szigorítása, a szöveges értékelés, vagy az osztályzás megszüntetése könnyítettek a hátrányos helyzetû gyerekek helyzetén. A körzetesítéssel valamennyire korlátozták az iskolák azon jogát, hogy szemezgessenek a nekik tetszõ gyerekek között: kötelezõ X arányban hátrányos helyzetû gyerekeket is fölvenni. Mármint elvben. A gyakorlatban a legtöbb helyen az folyik, ami eddig. Jól hangzik az is, hogy tilos a hátrányos megkülönböztetés az oktatásban, csak épp szankciója nincs.


Magyar minisztersége alatt erõs volt a pr: nemcsak a minisztériumon belüli munka, de a romák deszegregációjának kérdése is hangsúlyosan jelent meg a közvélemény elõtt. Mohácsi Viktória miniszteri biztosként rengeteget szerepelt a médiában; mostani utódjának, Borovszky Tímeának csak ritkábban osztanak lapot a minisztériumban. Hiller Istvánt egyébként se igen hallottuk még roma ügyben megnyilvánulni; bár inkább a hallgatás, mint egyes párttársainak cinikus rasszizmusa (lásd az MSZP oktatási tagozatának elnökét, aki tornázni meg rajzolni beengedné a cigányokat az osztályba, csak a fontos tárgyaknál húzzanak ki).

CIGÁNYGYEREKEK KIFEHÉRÍTÉSE

A legfontosabb kérdés persze az: csökkent-e a szegregáció az elmúlt hat évben? Kevesebb-e a cigányiskola és C-osztály Magyarországon? Jobb-e a beintegrált romáknak? Kevesebb (roma) tanulót nyilvánítanak-e fogyatékosnak ránézésre?


A választ senki sem tudja. Az elmúlt években a minisztérium nem nézette meg e mutatókat, a legutolsó kutatás 2004-ben volt. Havas Gábor és Liskó Ilona (egy évvel az integrációs normatíva bevezetése után) lehangoló következtetésekre jutott. Eszerint 2000 és 2004 között töretlenül haladt elõre a szegregáció; a 770 cigány osztály 1200-ra duzzadt, az integrációs normatívát igénylõk többsége már korábban is együtt oktatta a gyerekeket, az igazgatók szerint pedig az összeg úgyis eltûnik a gázszámla meg a takarító néni fizetése között. Vagyis: romák címén jól megtámogatták az iskolákat. Legalábbis 2007. szeptemberéig: azóta már csak meghatározott dolgokra költhetik a pénzt az iskolák.

A deszegregációs célú összegeket azért ma is egyszerû úgy felvenni, hogy közben a rendszert nem nehéz kijátszani.

Csak néhány példa:


Hogy integrált vagy szegregált-e az iskola vagy az osztály, az a halmozottan hátrányos helyzetû gyerekek arányából állapítható meg (cigányt ugye nem lát a rendszer, részben elfedve ezzel a problémát. Lásd Cigánypénzek a rendszerváltás óta címû keretesünket). Errõl a jegyzõnek kell nyilatkoztatnia a szülõt (az iskolai végzettsége alapján). A jegyzõ azonban akkor kérdez, ha érdeke úgy kívánja; de mert többnyire nem kívánja, ezért a halmozottan hátrányos gyerekek csaknem fele eltûnt. Egy egész cigányiskolát is el lehet tüntetni azzal, ha a jegyzõ a szülõk egyik felét nyilatkoztatja, a másikat meg nem. Vagy nézzük a fordítottját: cigánynak írjuk be a gádzsó gyereket, és máris kész az integrált osztály.

KÉTELKEDÕ PEDAGÓGUSOK

De vannak ennél drámaibb dolgok is. Az például, hogy bár a minisztérium óriási hangsúlyt fektetett a roma gyerekek indokolatlan fogyatékossá nyilvánítására, érdemi változás nem történt. 2002-ben Mohácsi Viktóriáék arra számítottak, hogy pár éven belül a felére fog visszaesni a fogyatékossá nyilvánított gyerekek aránya.


De hiába indított Utolsó padból programot a tárca, hiába hívta fel milliószor a szakértõi bizottságok figyelmét a problémára, az elmúlt években minimálisan csökkent az enyhe értelmi fogyatékosnak nyilvánított gyerekek aránya. Döbbenetesen nõtt viszont a diszlexia és egyéb részképesség-zavarral, valamint a tanulási nehézségekkel küzdõk száma.

Szakértõk a színfalak mögött már nyíltan beszélnek arról: a tárca jó szándéka és pozitív lépései ellenére nem csökkent a szegregáció. Tavaly májusban az Oktatási Kerekasztal egy ülésén a témában neves két kutató is felvetette, hogy meg kellene vizsgálni, miért voltak szinte „teljesen eredménytelenek" az esélyegyenlõtlenség csökkentésére irányuló törekvések. Az okok között felmerült a bevezetett programok értékelésének és a végrehajtás kontrolljának a hiánya, az oktatáspolitika liberalizmusa.

Liskó Ilona legfrissebb, 2007-es pedagógus-kutatása további drámai dolgokkal szembesíti a deszegregáció elkötelezettjeit. Szerinte hiába a sok pénz, ha a fenntartó nem érdekelt a szegregált oktatásszervezési formák felszámolásában. Az elköltött források „mérsékelt sikert arattak: leginkább azokat az intézményeket érték el, amelyekben az integráció feltételei eleve adottak voltak", ezért a változások bár mérföldkövet jelentenek módszertani szempontból, az iskolai szegregációt nem bontják le.

Nem meglepõ, de szomorú eredménye a Liskó-kutatásnak, hogy az iskolai kudarcokért a pedagógusok a roma környezetet okolták, minimális mértékben említve csak az iskola felelõsségét. Az integrációs pedagógus-továbbképzés csak részben volt eredményes: míg elõtte a pedagógusok egyharmada helyeselte az etnikai szegregációt, a képzés után csak egynegyedük. Alig változott viszont azon meggyõzõdésük, hogy nincs reális esély az integrált oktatás megvalósítására.

NINCS CIGÁNY, NINCS LÓVÉ

A számos negatív fejleményt még legalább két továbbival kell súlyosbítanunk: divattá vált a roma gyerekek magántanulóvá nyilvánítása, amely még csak nem is hivatalosan történik (hisz ha lepapírozná az iskola, pénztõl esne el). Sok helyen egyszerûen csak hazaküldik a roma gyerekeket. És itt van még a középosztály ellenállását kifejezõ spontán szegregáció: az a tendencia, hogy a gádzsó szülõk más településre, jobb iskolába viszik gyermekeiket. Beszélgetõpartnereink többsége szerint, amíg nem szûnik meg a szabad iskolaválasztás, amely gyakran szabad gyerekválogatást jelent, addig csak toldozgatni-foltozgatni lehet a rendszert. Ráadásul a gyerekek közel húsz százaléka ma már nem önkormányzati, hanem alapítványi vagy egyházi iskolában tanul; miközben tehát az önkormányzatokon el lehet verni a port, az iskolarendszer egy szegmense (amely felszívja a helyi gyerek-, és tanárelitet) érinthetetlenné vált. Ez a folyamat az integrációs oktatáspolitika csõdjét eredményezheti: ha a középosztály elviszi gyermekét, egy idõ után nem lesz kit és hová integrálni, az önkormányzati iskolák a szegények gyûjtõhelyévé válnak.

Némi remény azért megcsillan. Az egyikre Kézdi Gábor- Surányi Éva 2007-es kutatásának eredménye ad okot. Kézdiék eredményei azért is relevánsak, mert ez az elsõ átfogó kutatás, amely az integráció eredményeit vizsgálja.

Valódi lökést adhat azonban az integrációnak, hogy a tárca romaügyi illetékesei rájöttek arra, hogy a 2013-ig tartó uniós pénzek elosztásába kõkeményen beleszólhatnak. Míg az uniós pénzek elsõ hullámának (NFT 1) pályázatain jelentõs forrásokhoz juthattak a szegregáló települések és fenntartók is (értsd: uniós pénzbõl támogattuk meg az apartheid-et), addig az NFT 2 elõkészítésénél már észbekapott az OKM.

„Aki uniós forrást igényel oktatási beruházásához, fejlesztéséhez, annak a településnek közoktatási esélyegyenlõségi helyzetelemzést és intézkedési tervet kell leadnia. Azaz: a településnek meg kell határoznia, hogy hogyan számolja fel szegregált iskoláját, hogyan keveri a gyerekeket" - mondta el lapunknak Borovszky Tímea. Az OKM esélyegyenlõségi fõigazgatója szerint ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az esélyegyenlõség és a deszegregáció számon kérhetõ, és utólag ellenõrizhetõ lesz. A minisztérium által kiképzett esélyegyenlõségi szakemberek dolga, hogy rábólintsanak a települési tervekre - enélkül nem jön a lé. Ha pedig egy település a pályázat kedvéért papírra veti, hogy felszámolja cigány iskoláját, ha nem teszi ezt, pár év múlva visszafizettethetik vele az összeget.
A tét sokmilliárd forint.
És az ország jövõje.

CIGÁNYPÉNZEK A RENDSZERVÁLTÁS ÓTA

Tizenegy év alatt 120 milliárdot fordítottak a kormányok a romák helyzetének javítására - áll az Állami Számvevõszék egy legújabb jelentésében. Az ÁSZ becslés egy évre vetítve mindössze a GDP fél százalékát teszi ki. Ugyanakkor a források nagysága pontosan nem állapítható meg, mert a támogatási rendszer nem átlátható, „ilyen körülmények között nincs valódi tervezés és lehetetlen a szigorú számonkérés".

Nagy baj, hogy nem lehet számon tartani, ki a cigány, ráadásul az egyes tárcák eltérõen állapítják meg célcsoportjukat - így lehetetlen mérhetõ követelményeket fölállítani. Az ÁSZ problematikusnak tartja, hogy a cigányság helyzetének javítását szolgáló finanszírozási rendszer sokcsatornás, áttekinthetetlen, és nem felel meg a korszerû, átlátható közpénzgazdálkodás követelményeinek. A komplex intézkedési tervek a tárcák szoros együttmûködését igényelték volna, amelyek viszont eltérõen értelmezték a feladatokat. „A kormányzati koordináció lényegében csõdöt mondott" - írja az ÁSZ. Ezt pedig a kormányok „ráolvasással" (a tárcák együttmûködésének elrendelésével) próbálták orvosolni. Hiába tehát a több pénz, ha a kormányzati koordináció hagyományos eszközei alkalmatlanok az átfogó kormányprogramok hatékony menedzselésére

NEM ROSSZABB A GÁDZSÓNAK SE

Jobban fejlõdnek a roma tanulók azokban az iskolákban, ahol különösen nagy hangsúlyt fektetnek az integrációra, és nem teljesítenek rosszabbul a nem romák se - ezt állapította meg Kézdi Gábor és Surányi Éva nemrég nyilvánosságra került kutatása. A szerzõk hátrányos helyzetû gyerekek tanulását segítõ integrált pedagógia szerint oktató, ún. bázisiskolát hasonlítottak össze nem integrálókkal. Eredményeik cáfolják azt az elõítéletet, hogy az együttoktatás leronthatja a jobb státuszú gyerekek eredményeit. Kézdiék szerint a bázisiskolák tanulói valamivel jobban tanulnak, némileg jobb a szövegértésük, és nagyobb valószínûséggel tanulnak tovább érettségit adó középiskolában, mint a kontrolliskolába járó társaik. A szerzõk ugyanakkor megjegyzik, hogy a program hatása mellett ez betudható annak is, hogy a programba bekerült iskolák feltehetõen már korábban is jobban teljesítettek. A bázisiskolákban személyesebb a tanár-diák viszony, a tanulók önképe pozitívabb, a kooperatív csoportmunka fõleg a romáknak és a hátrányos helyzetûeknek kedvez.

2008.06.09.


Varró Szilvia

Forrás: Magyar Narancs
http://www.oknyomozo.hu

 

C-PRESS - PR Herald 

 

 

 

 

AUTOBUS.HU

AUTOBUS.HU

Magic Team Kft hirdetései

magicteam.jpg

Szentandrássy István Kossuth-díjas festőművész

almoskonyv_250px.jpg
 

Fővárosi Roma Nemzetiségi Önkormányzat

Fővárosi Roma Nemzetiségi Önkormányzat

Értéktér - Infovideó

Get Flash to see this player.

 

 

Témajavaslata van?
Küldje el nekünk!

Tovább

Riportot rendelne?
Kattintson a részletekért!

Tovább

Szívesen lenne riporter?
Velünk kipróbálhatja magát!

Tovább

 

Pannónia Biztosító

Horoszkóp

Harmonet horoszkópok
Mindenkinek akinek lelke van
  • Heti Style-Art-Party horoszkóp 2020.június 6-tól 12-ig
    Művészet, szórakozás, látásmód. A 12 csillagjegyre (élet) - művészeknek .
  • Szombati HarmoNet horoszkóp 2020-06-06
    Ma jellemző lesz ránk a jókedv és az optimizmus. Erőnk teljében leszünk, nem rettenünk vissza a máskor nehéznek tűnő feladatoktól sem. Talán csak a türelemnek leszünk híján: nem kedveljük az aprólékos teendőket. Ma májunk kerül előtérbe, egészségünk szempontjából. Májunkat sokáig tudjuk gyilkolni, anélkül, hogy bármilyen látható jele lenne a károsodásnak. Statisztikai adatok szerint évente átlagosan 4 kg! méreganyagot, színezőanyagot viszünk be a szervezetünkbe.
  • Mi van ma, mi van ma? Piros pünkösd napja!
    Mit ünneplünk pünkösdkor? A keresztény hagyomány szerint Jézus a feltámadása utáni negyvenedik napon tért vissza a mennybe. Az apostolokat kérte, hogy maradjanak együtt, és várják a Szentlelket, Isten küldöttjét, mert el fog jönni. A feltámadás után ötven nappal eljött a Szentlélek, az apostolok a nép elé álltak, és Krisztust hirdették.
    image
  • Heti Style-Art-Party horoszkóp 2020.május 30-tól június 5-ig
    Művészet, szórakozás, látásmód. A 12 csillagjegyre (élet) - művészeknek .
  • Szombati HarmoNet horoszkóp 2020-05-30
    Ma a módszeres, összeszedett munka ideje van. Akár a kertünkben, akár lakásunkban rendet tehetünk, nem csalódunk majd az eredményben. Bár lassabban haladunk, de mindenre kiterjed a figyelmünk. Jól tesszük, ha odafigyelünk a táplálkozásunkra. Ha lehet, akkor részesítsük előnyben a könnyű, ám tápláló ételeket, például a zöldségféléket, amelyek nem terhelik meg annyira a gyomrunkat. Ma kerüljük a veszekedést, ne szítsunk feszültségeket!
 

Bulvár hírek

Összeálltak Váradiék

2017. October 12.

article thumbnailTöbb mint négy év kihagyás után, néhány hete újra összeállt a Váradi Roma Café. Egyik legnagyobb slágerük klipjében gyermekek szerepeltek. Azóta sok idő telt el, a szereplők felcseperedtek, egyikük már...
Teljes cikk

Pápai Joci megszólalt a cigányozós címlapról

2017. May 19.

article thumbnailEzt egy újság nem engedheti meg magának - mondta Pápai Joci arról, hogy a Ripost propagandalap az eurovíziós döntő előtt a címlapon azzal biztatta, Hajrá cigány!
Teljes cikk

További hírek

Sport hírek

Magyarország felkészült a nyári sportesemények biztosítására

2017. July 05.

article thumbnailMintegy másfél éves munkával mostanra felkészültek a hazai szervek az idei nyár három nagy hazai sporteseményének biztosítására - mondta Csampa Zsolt, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára...
Teljes cikk

Szellő Imre nyerte a főmeccset a profi bokszgálán

2017. April 23.

article thumbnailSzellő Imre szerezte meg a Boksz Világszervezet (WBO) nemzetközi cirkálósúlyú bajnoki övét és a magyar bajnoki címet a székesfehérvári Magyar Ring Gálán, miután technikai KO-val győzött Tóth...
Teljes cikk

További hírek