- a meccs tétje, amikor egy önjelölt fehér(ebb?) bőrű kisebbség úgy döntött, ezt a meccset ő játssza le a cigányokkal, a maga játékszabályaival, amelyet dicső nemzeti elődök, Szálasi testvér és társai, valamint az európai összefogás jegyében Hitler, Göbbels és velük még jó néhány „csak parancsot teljesítettem” vallomást tevő náci eszmetárs és nagyiparos tömeggyilkos elméleti és gyakorlati hagyatékának örököseként (ilyenkor ki fizeti az örökösödési adót?) feltámasztott.

A Jobbik a társadalmi szolidaritás utolsó maradékát és leendő esélyét morzsolja szét a Magyar Gárda masíroztatásával, Tatárszentgyörgyön már megismert kisebbségpolitikai pogromjával. Meglepetés? Egy cseppet sem.

A romákat a rendszerváltás utáni új rendszer magára hagyta és kiszolgáltatta a többség erőteljesen feléledő és aktívan cselekvő faji előítéletességének.

Az oktatásban végbement óriási mértékű szegregáció -- a roma tanulók kiszorítása cigány osztályokba és cigány iskolákba maga a fasizmus, de legalábbis a bölcsője, csak erről nem volt szalonképes beszélni. A roma foglalkoztatásra jellemző 80 százalékos munkanélküliségi mutató egy százalékkal sem csökkent 1989 óta.

Mit gondolnak, mi történik egy olyan országban, ahol a rasszjegyei miatt látható kisebbség tagjai tömegesen és véglegesen munkanélkülivé válnak -- a gyengébbek kedvéért: önhibájukon kívül --, társadalmi, munkahelyi kapcsolatai megszűnnek, eltűnik a pozitív képet tükröző magyar környezet, amely elismeri és kifejezi a roma emberek tehetségét, szorgalmát, becsületességét?

Válaszolok. Az ország fajgyűlölő lesz. És mielőtt bárki felhorkanna ezen, nézzük meg, mi történik Magyarországgal, amikor teret nyer a magyar--magyarok közötti fajgyűlölet. Ehhez színesebbnek sem kell lenni. Elég, ha jobbos vagy balos magyar vagy. A fajgyűlölet új típusú természetrajza a szemünk láttára született meg és emészti fel a magyar társadalom egészét.

A magyar--magyar politikai fajgyűlölet és a magyar--cigány faji gyűlölet kettőse évtizedekre kiható társadalmi katasztrófa.
Eljutottunk a közvetlen polgárháború kezdetéhez. 

Ez azt jelenti, hogy a gárdákkal való természetes többségi azonosulás szervezett politikai-ideológiai formát ölt, a cigányok elkülönítése, nyomorban tartása, folyamatos militáns fenyegetése parlamentbe kívánkozó többségi politikai szándékká válik (Jobbik Párt), nem mellékesen mindezt összekötve a miniszterelnök és a baloldal politikai likvidálásának szándékával.

Felületesen mindebből arra is juthatna a tisztelt olvasó, hogy ebből egyenesen következik a cigányok és a baloldal szövetsége. De ez nem így van. Politikai és társadalmi szövetséget -- cselekedetein keresztül -- a politikai hatalom birtokosa tud kialakítani a társadalom többségével, vagy éppen a cigányokkal. Ez soha nem kölcsönös. A cigány közélet ide-oda csapódása -- lásd Farkas Flórián politikai snóblizását, vagy Kolompár Orbán választások előtti nyilatkozatait: „az MSZP semmit sem teljesített ígéreteiből…” --, valamint az egyenlő, tehát egymást kioltó részvétel a Fidesz és az MSZP oldalán, na meg egy cigány hölgy az SZDSZ-kirakatban ezt jól lekottázza. Alattvalókkal nem köt valóságos és érdemi szövetséget senki. A politikai hatalom birtokosainak -- országgyűlés, kormány, alkotmánybíróság -- az EU és a magyar alkotmány szellemével kellene szövetségre lépni, de a jelek szerint szellemekkel nehéz nekik is. Hol látják, hol nem, mint ez a szellemeknél szokás. Ezért van például az, hogy a kisebbik kormányzó párt a cigányok veszélyeztetettségével, kiszolgáltatottságával sem törődve, dogmatikus vértezetben harcol a szólásszabadság=gyűlöletbeszéd=fasiszta ideológia korlátlan szabadsága és büntethetetlensége mellett, majd ifjú képviselőik elmennek Tatárszentgyörgyre, Kerepesre, bárhová, ahol van sajtófény, és megróják a parlamenten kívül azokat, akik élnek a törvényes lehetőségeikkel. Ez paradox. Ez abszurd. Ez szánalmas.

Más. Régóta mondjuk, nem az előítéletesség ellen kell harcolni (milliárdokat költöttek már erre, kidobva a pénzt az ablakon látszattevékenységre), hanem a faji előítéletességet kiváltó és fenntartó jelenségeket kell felszámolni. Elsősorban a romák tömeges munkanélküliségét, a rendkívüli elszegényedést, a cigánytelepeket, a szegregációt, a képzés terén nyilvánvaló óriási hátrányokat és esélyegyenlőtlenséget.

A cselekvő fajgyűlöletet cselekvő kormányzati lépésekkel lehet megállítani és visszaszorítani.
Most az az igazán fontos, hogyan él a kormány a romák vonatkozásában az EU-tól kapott nyolcezer, a hazai forrásokkal kiegészülve több mint tizenötezer milliárd forint felhasználásával.

Egyelőre a mérleg elképesztően negatív. Mint a jobbhorog. Nincs pénz, tudás, hiába telt el húsz év folyamatos előkészületekkel, nincsenek társadalmi méretű, kihatású kormányzati intézkedési koncepciók, a RIT-ben is csak a tárcák járják megszokott rituális táncaikat, amikor mindenre csípőből válaszolják a roma képviselők javaslataira: Nincs pénz! Nem értem! Nem lehet! Tiltja az EU!

Az EU talán rasszista? Alig hihető, hogy éppen az unió akarná konzerválni Magyarországon az égbekiáltó társadalmi esélyegyenlőtlenségek rendszerét. Hiszen ezzel az egész fejlesztéspolitikai, társadalmi kohéziós és egyéb célkitűzéseit semmisítené meg.

Az univerzális, unalomig ismert gyakorlat: mindig mindent csak tervezni, előkészíteni, de soha nem cselekedni és megoldani. Hogy bírja el a padlás azt a sok ezer elkészült koncepciót, amit eddig oda dobtak? A jelek szerint a padlás le fog szakadni a mulasztások, a bűnök, halasztások, a politikai gyávaság, szakmai hozzá nem értés és a rejtett gárdista érzelmek súlya alatt.

Mi a különbség egy gárdista szónok és egy kormányzó politikus vagy kormányzati alkalmazott között, ha az egyik nyíltan fenyegetve a cigányokat, cigánygyűlöleten alapuló politikai közösséget-többséget szervez az ország lakosaiból, míg a másik mindent megtesz azért, hogy a cigányok helyzetének változatlanul hagyásával megteremtse azt a társadalmi környezetet, ami politikai eszközt ad a jobbik és a gárdák kezébe? Semmi. Mindkettő alkotmányos és törvényes. Megtehető, tehát megteszik.

Boldog karácsonyt.


Zsigó Jenő

C-PRESS