Eszméletlen demokrácia - Játékelmélet

A magyarországi cigányok történelmének első írásos dokumentumai úgy 800 évesek. A feudalista rendszer „állami cigányügye” -- Mária Terézia cigány törvényei -- közel 250 évesek, a náci rendszer cigány politikája 61 éves, a kommunista rendszeré --1961-től számolva-- 48 éves, kapitalista demokráciánké 18 éves. A kisebbségi törvény 14 éves, a Roma Évtized Programja a döntés időpontjától kezdve 5.

A Nemzeti Fejlesztési Terv I. 4, az Új Magyarország Fejlesztési Terv (UMFT) egyéves. A Roma Integráció Évtizede Program stratégia terve néhány hónapos, a hozzá készített kormányzati intézkedési terv pedig még születőben van.

A Roma Integrációs Tanács roma civil képviselői egységes álláspontot képviselve elutasították a kormány intézkedési tervét. Az általuk megfogalmazott célok és javaslatok a RIT vezetője szerint meghaladják a RIT kompetenciáját, és legfelsőbb politikai döntést igényelnek. Itt tartunk most.

A politikai döntéshozóknak el kell dönteniük, hogy a romákat is érintő fejlesztési programok mely területén „színvak” a kormány, és mikor veszi tudomásul, hogy „cigányként” is hozzá kell férni a programokhoz. A romák azt kérik a kormánytól, hogy lássa őket.

Súlyos és láthatóan megoldhatatlan feladat ez a politika számára. Ráadásul végtelenül megnehezíti a döntéshozók helyzetét, hogy -- szemben a múlttal -- most lenne miből adni a romáknak. Sőt EU-s és hazai alkotmányos normák, valamint a fejlesztésre szánt eurómilliárdok hazai felhasználásához támasztott elvárások szerint nem is tehetnének mást.

Azt hiszem, a kormány -- vagy az új rendszer? -- nem tehet arról, hogy pont most érzi itt annak az idejét, hogy feltegye magának a legsúlyosabb tudományos emberi jogi, antropológiai, kisebbségpolitikai és alkotmányos kérdéseket, amelyek lelkiismeretes megválaszolása végtelenül hosszú eljárás, valamennyi tudományos érv korrekt számbavétele mellett minimum néhány évtizedet igényel.

Érzem én is, hogy súlyos morális válságba sodorná az országot, ha például a cigánytelepek (mindegyik) felszámolását tűzve ki célul menet közben derülne ki, hogy a cigánytelepként definiált -- a kormány által megrendelt kutatásoknak köszönhetően részletesen feltárt -- nyomornegyedek lakói közül néhányan nem is cigányok. Azt hiszem, ez lenne a demokráciánk veszte, egy új típusú, feldolgozhatatlan társadalmi trauma (amiből azért van már pár).

Belegondolni is rossz, hogy az emberi életre legkevésbé sem alkalmas telepeken lakók közül akárcsak egy magyart is kvázi cigányként akarnának kiemelni a nyomorból. Ez számtalan törvényt is oly súlyosan megsértene, hogy sem az ország, sem a kormány nem vállalhatja ennek a felelősségét. Ezért (?) a cigánytelepek felszámolása nem került bele a Roma Integráció Évtizede Program 2008-2009. évi kormányzati intézkedési tervébe. Sajnos ezt a romák kifogásolják. Joggal gondolja a kormány, hogy lehetetlen így védeni a demokráciát, ahol, mint tudjuk, minden egyes ember élete, jövője számít.

Ráadásul a romák azt is nehezen akarják megérteni, hogy a korlátlan és büntetlen gyűlöletbeszéd alkotmányos védelme az ő javukat szolgálja. Egyszerűen lehetetlen más módon még demokratikusabbá tenni az országot, mint megengedve a fajgyűlöleten alapuló véleménynyilvánítás démoszos burjánzását, mert azt minden hülye tudja, hogy annál demokratikusabb egy ország, mennél többet tud ebből szemrebbenés nélkül elviselni, eltűrni, nem beszélve a nyitott, érdeklődő és toleráns befogadásról. Van rá igény.

Kezdünk eszméletlenül demokratikusak lenni.

Tényleg, van olyan demokrácia, amelyik a másik -- rasszjegyek alapján megkülönböztethető védtelen faji kisebbség -- bőrére lesz egyre „demokratikusabb”. Vagy lehet, hogy ezt már nem is demokráciának hívják? Ezért nehéz a Roma Parlament, a Civil Ernyő, az Országos Cigány Önkormányzat által együttesen a Roma Integrációs Tanács elé tárt javaslatokkal, célokkal mit kezdenie a kormánynak. Mert pont akkor jönnek a cigányok egységes állásponttal, amikor a kormány előtt minden összekuszálódott. Talán már abban is elbizonytalanodtak, hogy a Föld nem egy teknősbéka hátán áll-e, körülötte a forgó világmindenséggel. Mert tényleg el kéne dönteni, hogy van-e pénz, kell-e pénz a cigányokra: hogy ki a cigány, amikor amúgy is mindenki ember, ugye,: meg hogy van-e kultúra egyáltalán, mert a cigányok reprezentatív roma művészeti-kulturális központot, színházat és minden mást akarnak. És pont most. A cigány vezetők felelősséget akarnak vállalni a RIT-ben hozott döntésekért, és ez is pont most jutott eszükbe.

„Tudhatnák a romák, hogy ez nem olyan egyszerű” -- gondolhatják a kormányülésen. Azt hiszem, nagy kő esne le a szívükről, ha a 2015 utáni időkben válaszolhatnák meg ezeket a kérdéseket, persze igen megfontoltan. Az UMFT 2013-ig tart, a RIÉP 2015-ig.

Akkor majd újabb nehézség adódik, mert már nem lesz pénz, viszont lesznek kiváló deklarációk, reménykeltő, szó szerint sokat ígérő új és új teóriák. De hát így van ez. Valamit valamiért.
Vajon mennyi idő kell a „politikai egyeztetéshez”?  800 év, 250, 61, 48, 14, 5, 4, 1 év? És hány hónap, hét, nap, óra, perc?

Egyáltalán: honnét kell számítani az egyeztetés időpontját?
Az idő pénz. Forrás. A pénz esetünkben is: élet, egészség, tanulás, munka, presztízs, fejlődés. 
Játék az elméletekkel, vagy játékelmélet? Nem mindegy.
Játszhatnánk a kölcsönösen elérhető legnagyobb előnyök játszmáját.  Pont most.

Mielőtt az idő elkezd visszafelé pörögni.

Budapest. 2007.november.14.

Zsigó Jenő

C-PRESS 

Hozzászólások (0)