Jelszó: RIÉP, UMFT, TÁMOP, TIOP, ROP, HOPP

A gárdák rendet akarnak. Tisztázni szeretnének olyan, hagyományosan felmerülő kérdéseket, mint hogy ki a magyar, ki a rendes magyar, kié a haza és kié nem, kinek mi jár, ha „rosszul viselkedik”, és ha az állam, a kormány erre képtelen, megmutatják ők, hogyan kell bánni a zsidókkal, cigányokkal. Társadalmi fejlődése során az ország egy része újból igyekszik elérni azokat a hazafias magaslatokat, amit már néhányszor sikerült. Legutóbb a II. világháborút megelőző években, majd a náci és nyilas uralom évei alatt.

Úgy tűnik, a fajgyűlölet mámora olyan mákony, amit ha egyszer megélt egy ország, újból és újból át szeretné élni. Hiányzik a fíling, nehezen mond le róla.

A gárdisták, a Jobbik, az újnácik üzenete a romák számára jól kódolható. „Gyűlölünk benneteket, takarodjatok az országunkból, mind bűnözők és nevelhetetlenek vagytok. Idegenek.” Tömörítve ennyi.

Ez a nyelv, ez a szándék, ez az akarat érthető mindenki számára. Magyarok, cigányok, zsidók, kristálytisztán veszik az adást.

Harc van. Hosszan fenntartani ezt az állapotot nem lehet, nem is érdemes. Valamelyik félnek győzni kell.

Vajon mikor kezdődött ez a harc és kik között zajlik valójában?

Lehet, hogy a Gárda a sor végén áll?

Talán akkor kezdődött, amikor a fekete, zöld, vagy bármilyen színű gárdaegyenruha viselésének mellőzésével látszólag demokraták, humanisták, bürokraták kisebbségellenes törvényt terjesztettek a parlament elé 1993-ban, amire a T. Ház boldogan rábólintott.

Amikor nem fasiszták tömegesen szegregálták munkahelyeikről a munkanélküliségbe a felnőtt romákat, gyerekeiket a közös iskolákból a cigány iskolákba, osztályokba?

Amikor eldöntik, hogy nincs pénz -- és nem is kell -- a cigány tanulók ösztöndíjazására.

Amikor úgy döntenek, elég a törvényi üres szlogen a kulturális autonómiáról, a cigányoknak nem kell hozzá színház, művészeti, nyelvi, kutatói intézmény.

Amikor év közben is meg lehet vonni a tanulók ösztöndíját?

Amikor az etnikai alapú hátrányos helyzet felszámolására ideológiai alapon nem terveznek forrást az EU-s fejlesztésekből.

Amikor megkérdőjeleződik, hogy fejlesztés-e a társadalmi igazságtalanság csökkentésére pénzt fordítani.

Amikor a demokráciának 18 éve és két napja alatt egy százalékkal sem sikerül csökkenteni a romákat sújtó munkanélküliséget.

Amikor országrészek cigányosodnak el, zárványosodva, gettósodva.

Amikor a féktelenné és gyűlöletbeszéddé váló szólásszabadság büntethetetlensége mellett kitart az értelmiség a törvényhozókkal együtt. Amikor három generáció sorsa determinált, mert kódolva öröklik a szegénységet, a munkanélküliséget, az iskolázatlanságot.

Amikor a kormány Roma Évtized Programjának következetesen a hátrányok növekedésének a megelőzése a cél. Nem a csökkentése. Különösen nem a tevékeny felszámolása.

Mire gondoljunk mindebből?

Arra talán, hogy vannak fehérgalléros gárdisták?

Gondolhatunk-e arra, hogy a fehér galléros gárdista elítéli a fekete galléros gárdistát, elhatárolódik tőle, de a hétköznapi beidegződéssel meghozott napi döntésével többet árt a cigányoknak, mint egy egész légió?

A fekete ruhások (zöld, barna stb.) üzenete egyszerű: állandó, fizikai és pszichés fenyegetése cigányoknak, zsidóknak, színeseknek, komcsiknak, liberálisoknak. A felsorolásból az egyetlen igazán fenyegetett a cigányság, mert védtelen. Hátrányainak konzerválásában ugyanis részt vett mindenki. Az előzőekben felsoroltak kiegészülve a szocdemekkel, konzervatívokkal, liberálisokkal, keresztényekkel és demokratákkal.

Ezzel a körrel szemben a cigányságnak nem alakult ki körvonalazott ellenségképe, mert nyíltan egyáltalán nem fenyegették, épp ellenkezőleg, folyamatosan „segítették”, miközben a döntéshozók „kitermelték” -- ahogy gondolják -- jóhiszeműen és ártatlanul mindazt, ami van. A cigányság nem tekint a fehérgalléros hölgyekre és urakra úgy, mint akik ártani akarnak nekik. A fehérgalléros feketék érvei és magyarázatai kifinomultak, okosak, nem könnyen cáfolhatók. Mindig van kéznél lévő ok, mit miért nem lehet, mit miért nem kell megtenni, miért nincs soha pénz, ész, tartás, becsület, előrelátás, ha cigányokról döntenek.

Gyakran kerül elő a politikusok érvelésében, hogy a „népet nem lehet leváltani”. Értsd: a cigányokat gyűlölő, tőlük elhatárolódó, antiszolidáris, anticiganista, antidemokrata néppel -- a népakarattal -- szemben, az ANTIK országában nem lehet normális politikusnak, pártnak a cigányok helyzetén valóban változtató politikát képviselni, még szóbahozni sem nagyon.

Nos, a nép, látva azt, hogy a politika fehérgalléros européer jelmezben hogy bánik a cigányokkal, maga is rátett egy lapáttal. Megerősítette sorait. A gárda soraival.

A cigányokkal szembeni fellépés, szerveződés, és az új ideológiák terjesztése, a fenyegetés, mind plenáris, társadalmasított és törvényes.

A sorok vészesen záródnak.

Zsigó Jenő - Szerkesztőségi jegyzet: Amaro Drom /októberi lapszám

C-PRESS. HU

Hozzászólások (0)